Magyarországon minden év április 16-án emlékezünk a holokauszt hazai áldozataira. Az Országgyűlés 2001-ben nyilvánította ezt a napot emléknappá, annak emlékére, hogy 1944-ben ekkor kezdődött meg a zsidó lakosság gettókba kényszerítése Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján.
A folyamat innen rövid idő alatt az egész országra kiterjedt.
1944 március 19-én Magyarország német megszállás alá került, ami drámai fordulatot hozott. A hatóságok rövid idő alatt rendeletek sorával korlátozták a zsidók életét, majd megkezdték gettókba zárásukat. A vidéki zsidóságot néhány hét alatt összegyűjtötték, és gyűjtőtáborokba, illetve gettókba kényszerítették.
A tömeges deportálások 1944. május 15-én indultak meg. Adolf Eichmann irányításával, a magyar közigazgatás és csendőrség közreműködésével mintegy 437 ezer vidéki zsidót hurcoltak el, döntő többségüket Auschwitz-Birkenauba. A deportálások rendkívüli gyorsasággal zajlottak: alig néhány hónap alatt közösségek tűntek el szinte teljesen. Az elhurcoltak többsége már érkezése után életét vesztette.
Budapest zsidóságának deportálását Horthy Miklós 1944. július 6-án nemzetközi tiltakozás hatására leállította. Azonban az év őszén, a Szálasi Ferenc vezette nyilas hatalomátvétel után újabb üldöztetések kezdődtek: tömeges kivégzések, halálmenetek és gettóba zárások következtek. Több tízezer embert hajtottak nyugat felé gyalogosan, sokan közülük útközben haltak meg.
A legsötétebb hónapokban is akadtak, akik életük kockáztatásával segítettek. Több diplomata és egyházi személyek.
A budapesti gettót 1945. január 18-án szabadították fel, a koncentrációs táborok túlélői pedig 1945 tavaszán térhettek vissza. Az 1941-es népszámlálás szerint mintegy 725 ezer zsidó élt az országban; közülük körülbelül kétharmaduk vesztette életét. A vidéki zsidóság szinte teljesen megsemmisült, míg Budapesten mintegy 100 ezer ember élte túl a vészkorszakot.
A holokauszt nemcsak a zsidó közösséget érintette: történészek becslése szerint több tízezer roma származású ember is áldozatul esett.
Az április 16-i emléknap célja, hogy méltó módon tisztelegjünk az áldozatok előtt, és emlékeztessük a társadalmat a történtek súlyára.