Magyarországot hosszú ideig „víznagyhatalomként” emlegették, ugyanakkor a hazai vízgazdálkodási helyzet ennél jóval összetettebb – írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapján megjelent szakmai összefoglaló.

A NAK szerint bár jelentős mennyiségű felszíni víz érkezik az országba, annak döntő része rövid idő alatt tovább is halad. Magyarország hidrológiai szempontból különleges helyzetben van: felszíni vízkészleteinek több mint 90 százaléka külföldről érkezik, ami egyszerre jelent kedvező adottságot és komoly sérülékenységet.

A kamara elemzése szerint az éghajlatváltozás hatásai már egyértelműen érzékelhetők. Gyakoribbá váltak az aszályos időszakok, nő az átlaghőmérséklet, fokozódik a párolgás, miközben a csapadék egyre inkább rövid ideig tartó, intenzív záporok formájában hullik le, amelyek kevésbé tudnak beszivárogni a talajba.

A NAK oldalán kiemelik: különösen az Alföldön figyelhető meg a talajvízszint tartós csökkenése, amelyhez a folyószabályozások, a belvizek gyors elvezetése és a táj vízmegtartó képességének romlása is hozzájárult. A szakmai anyag szerint a kisvizes időszakok gyakoribbá válása miatt a folyók egyre gyakrabban „elszívják” a környező területek talajvizét.

A kamara emlékeztet arra is, hogy a 2022-es történelmi aszály és a 2024-ben ismét jelentkező vízhiány világosan jelezte: a magyar vízmérleg egyre sérülékenyebb. A mezőgazdaság különösen érintett, hiszen a termésbiztonság egyre inkább függ a csapadék időbeli eloszlásától és az öntözési lehetőségektől.

A NAK szerint ugyan az öntözés fejlesztése fontos, önmagában nem jelent megoldást. A szakmai konszenzus egyre inkább a víz helyben tartását és a táj természetes vízmegtartó képességének javítását hangsúlyozza.

A honlap beszámolója arra is felhívja a figyelmet, hogy a párolgást ma már nem pusztán veszteségként kezelik a kutatók. A növényzet párologtatása kulcsszerepet játszik a hőmérséklet szabályozásában és a helyi klíma stabilizálásában, ezért az erdők, gyepek és mezőgazdasági kultúrák a vízkörforgás aktív szabályozóinak számítanak.

A NAK szerint a jövőben felértékelődik a vízmegtartó gazdálkodás, a talajtakarást alkalmazó művelés, az agroerdészeti rendszerek és a kék-zöld infrastruktúra szerepe is. A kamara hangsúlyozza: az éghajlatváltozás miatt a vízgazdálkodás a magyar agrárium egyik legfontosabb stratégiai kérdésévé válik.

A kamara álláspontja szerint ma már nem az a kérdés, hogy lesznek-e aszályos időszakok Magyarországon, hanem az, hogy a vidéki térségek milyen gyorsan tudnak alkalmazkodni a megváltozott klimatikus viszonyokhoz.

Forrás: NAK