Egy kis szobában ülünk a győri bencések épületében, a termékeiket – teákat, borokat, könyveket, olajokat, krémeket – árusító boltjukkal szemben. A körasztalon kisméretű sétapálcák, Kovács Balázs, a győri Szülőföldünk Honismereti Egyesület vezetője apró névtáblákat kötöz rá nemzetiszínű szalaggal. Friss pogácsa és üdítő várja a különleges vendégeket, akik közül nem tudni, eljön-e valaki a két óra múlva kezdődő misére, melyet a Győr töröktől való visszafoglalása 428. évfordulója alkalmának szentelnek, s emlékeznek a hősökre.

A misére eddig minden évben eljött egy-két ember a győri várat az általuk Tatán már kipróbált hadicsellel elfoglaló Pálffy Miklós és Adolf Schwarzenberg Magyarországon élő leszármazottjai közül. Nincsenek már sokan, talán ötvenen, közülük többen betegek, idősek, tavaly óta ketten meg is haltak.

Egy órával a mise előtt hárman nyitják be a kis terem ajtaját. Közülük Gudenus János József sem Pálffynak, sem Schwarzenbergnek nem leszármazottja, ám hatalmas munkával ő kutatta fel és rajzolta meg családfáját annak a két hősnek, aki megállította az Oszmán Birodalom nyugati terjeszkedését, megvédte tőlük Bécset. Rudolf császár és király, a Habsburg Birodalom akkori uralkodója ekkor rendelte el Ausztriában a Raaberkreuzok, a győri keresztek felállítását.

Gudenussal két vendég is érkezett: Szűcs Ágostonné és fia, Benyovszky-Szűcs Ágoston. A névből kiderül, hogy ők nem csupán Pálffyék, hanem a híres világutazó, földrajzi felfedező, katona családjának, Benyovszky Móricnak is a leszármazottjai.

Jöttek már hozzánk olyan vendégek, akik Pálffy és Schwarzenberg Adolf családjának egyaránt a leszármazottjai – mondja Kovács Balázs –, Benyovszkyak azonban nem.

Szűcs Ágostonné, aki nem hivatalosan, de szintén használja a Benyovszky nevet, világutazó őséről már régóta tudott, ám az csak tavaly derült ki számára, hogy Pálffyékkal is büszkélkedhet.

Gudenus János 2025-ben megjelent kiadványából derült ki a számomra – állítja.

Korábban volt valamilyen közelebbi kapcsolata Győrrel? – kérdezem tőle.

„Fogalmam sem volt arról, hogy egyik ősöm milyen fontos érdemeket szerzett Győr várának felszabadításában, a törökök megállításában, de nagyon büszke vagyok rá” – mondja.

A közismerten főnemesi családból származó Szűcs Ágostonné, Benyovszky Éva Mária sorsa nem volt könnyű az ötvenes években. Negyedik alkalommal aztán mégis felvették az ELTE földrajz-térképész szakára. A diploma megszerzése után a Kartográfiai Vállalatnál sikerült elhelyezkednie.

Három gyereke van. Egyikük Benyovszky-Szűcs Domonkos festőművész, másikuk dr. Benyovszky-Szűcs Zsombor ügyvéd, az édesanyját elkísérő Benyovszky-Szűcs Ágoston pedig édesapja nyomdokain villanyszerelő lett. Előbb informatikusként dolgozott, egészen a menedzserségig vitte, de olyan munkára vágyott, ahol egyedül dolgozhat, saját maga valósíthatja meg saját elképzeléseit.

„Amper folyik az ereimben – jegyzi meg, aztán hozzáteszi: – Az ember a vérében, a génjeiben és a sorsában viszi tovább ősei tulajdonságait. Édesapám apja például katonatiszt volt. Szerintem én az ő példája nyomán is lettem pontos, fegyelmezett, célirányos ember.”