A bogyós gyümölcsök igazi kincsei a házikertnek: kevés helyet foglalnak, mégis bőséges és egészséges termést adnak. A málna és a szeder ültetése egyszerű, csak jól előkészített, gyommentes talajra és némi odafigyelésre van szükség.
A gyökeres sarjakat 50 cm tőtávolságra, 150-180 cm sortávolságra ültessük, majd 20-25 cm-re vágjuk vissza. A talajt ültetés után tömörítsük, öntözzük be, és érdemes már ekkor kialakítani a kordonrendszert is, amelyre a fejlődő hajtásokat vezethetjük.
A málna alacsony hőigényű, a kiegyenlített klímát kedveli, és jól tűri a telet, akár –28 °C-ig. A szeder melegigényesebb, később indul fejlődésnek, és a tüskétlen fajták kevésbé fagytűrők, ezért fagyzugos területekre nem ajánlott. Fényigényük eltérő: a málna félárnyékban is szépen terem, míg a szeder a napos, déli lejtőkön érzi jól magát.
A vízellátás kulcskérdés. A málna sekély gyökérzete miatt különösen érzékeny a szárazságra, évi 800–1000 mm csapadékot igényel, és nem tűri a pangó vizet. A szeder mélyebbre hatoló gyökere miatt kevésbé sérül a felső talajréteg kiszáradásától, de a bőséges terméshez egyenletes vízellátásra van szüksége.
Aki tehát kis kertben is szeretne saját gyümölcsöt szüretelni, bátran válassza a málnát vagy a szedret – gondos ültetéssel és megfelelő ápolással hosszú éveken át hálálják meg a törődést.
Magaságyás: kertészkedés bárhol, bármikor
A magaságyás Magyarországon csak az utóbbi években vált igazán népszerűvé, pedig Nyugat-Európában már a ’90-es években is gyakran találkozhattunk vele a kertészeti magazinokban. Eredetileg a kis alapterületű, talaj nélküli udvarok és teraszok megoldása volt, de ma már azok is előszeretettel alkalmazzák, akik rossz minőségű talajjal küzdenek. A magaságyás lényege egyszerű: ha már földet mozgatunk, akkor a lehető legjobb minőségű talajkeveréket biztosítsuk a növények számára.
Két fő típusa létezik. Az egyik a talajra épített magaságyás, amelyet kerttel rendelkezőknek ajánlanak. A másik a lábakon álló láda, amely teraszokon, udvarokon is könnyen elhelyezhető, és akár át is mozgatható. Bár költségesebb, sokoldalú és tartós megoldás, ráadásul virágdézsaként is funkcionálhat.
A magaságyás számos problémára kínál megoldást: megóvja a veteményt a háziállatoktól és a labdázó gyerekektől, kíméli a derekat, nem igényel kapálást, és ott is működik, ahol nincs talaj vagy az szennyezett. Ráadásul a magasabb hőmérséklet miatt akár hetekkel korábban kezdhetjük a termesztést, és a csigák ellen is hatékonyabb védelmet nyújt.
Az építéshez legjobb a deszka – akár bontott raklapból is. A sarkoknál oszlopokkal erősítsük meg, a mozgatható ládáknál pedig fémpánttal is rögzíthetjük. Ha talajra kerül, nem szükséges aljzat, de érdemes vakondhálót vagy geotextilt teríteni alá. A belső oldalakra is kerüljön geotextil, amely javítja a hőtartást és megakadályozza a víz elszivárgását. A magasság ideálisan 60-80 cm, a szélesség pedig legfeljebb 100-120 cm legyen, hogy könnyen elérjük a közepe felé eső részeket is.
A feltöltés rétegesen történik: alul ágak és apríték, majd fűnyesedék, száraz lomb, félkész komposzt, végül jó minőségű kerti föld és érett komposzt keveréke. A rétegeket nem kell összekeverni, csak enyhén tömöríteni.
A magaságyásba korán vethetünk retket, salátát, gyökérzöldségeket, borsót, babot, palántáról pedig paradicsomot, paprikát, padlizsánt vagy tökféléket. A folyton termő szamóca is remekül érzi magát benne, ahogy a friss fűszernövények is.
A magaságyás a kert napos részén működik a legjobban. Ha évelő növényeket ültetünk, télen se feledkezzünk meg róluk: csapadék híján a locsolás ránk vár. Aki egyszer kipróbálja, hamar rájön, hogy a magaságyás nem csupán praktikus, hanem örömteli kertészkedési forma is.
A magaságyással mindenkinek lehetősége van kertészkedésre, egy kis saját termesztésű zöldség előállítására. Ha helyünk és időnk engedi, könnyedén bővíthetők, így nagyobb felület áll rendelkezésre a termeléshez.