A jelenleg zajló konfliktusok olyan globális energiapiaci bizonytalanságot teremtenek, amely egy importfüggő országot, mint Magyarország, szükségszerűen érzékenyen érint. Az ukrajnai és a legújabb közel-keleti háború együttesen egy rendkívül instabil helyzetet teremt, amely mind a pénzügyi piacokra, mind az energiabiztonságra is hatással van.

A 2022-es évet követően az energiahordozók szállítási útvonalai átrendeződtek, de Magyarország földgáz- és kőolajellátása továbbra is jelentős részben orosz forrásokra épül.

A Közel-Kelet a globális olajkereskedelem egyik ütőere, ugyanis számos jelentős termelőnek ad otthont. Elég csak a világ top 10 olajtermelőjére gondolni, amelyek közül 5 is ebből a régióból származik (Szaúd-Arábia, Irán, Egyesült Arab Emírségek, Irak és Kuvait).

Ha ezekben zavar keletkezik, az azonnal megjelenik a világpiaci árakban, és közvetve a magyar költségvetésben is, mivel a globális olajpiac erősen integrált, és az import forrása mellett a világpiaci ár is sokat nyom a latban.

Külön kiemelendő a Hormuzi-szoros, amely a világ egyik legfontosabb tengeri olajszállítási útvonala. A Perzsa/Arab-öbölt köti össze az Ománi-öböllel, és lehetővé teszi, hogy az olajban gazdag régióból nyersolajat szállítsanak a világ többi részébe.

Az amerikai Energia Információs Hivatal (EIA) szerint naponta mintegy 20 millió hordó olaj, a napi globális termelés egyötöde folyik át a szoroson. Emellett a globális LNG-szállítás 20–25%-a is ezen a szakaszon jut el a fogyasztókhoz.

Ezzel kapcsolatban az elmúlt napokban láthattuk, hogy Irán képes komoly zavarokat okozni, és részlegesen a vízi kereskedelmet is blokkolni. Ha az iráni háború kiszélesedik, akkor az jelentős csapást jelenthet a közel-keleti államok olajexportja tekintetében.

Egyelőre nem ellátásbiztonsági problémákról van szó. A konfliktusok eszkalálódása és elnyúlása esetén első körben ugyanis nem fizikai ellátási zavar, hanem árrobbanás következne be.

A 2022-es tapasztalatok alapján láttuk, hogy a piaci árak kilengése a magyar államot is komoly költségvetési nyomás alá helyezte. Tartósan magas energiaárak esetén nőne az infláció, romlana a forint árfolyama (sajnos a napokban éppen ez történik), lassulna a gazdasági növekedés és az ipari termelés. Ha Magyarország közvetlenül is érintetté válna egy szélesebb konfliktusban (például egy szankciós spirál részeként), akkor a finanszírozási költségek és a befektetői bizalom is sérülne.

A kritikus energetikai infrastruktúrák (az MVM és a MOL által működtetett létesítmények) alapvetően jól védettek fizikai értelemben, emellett Magyarország jelentős földgáztárolói kapacitással rendelkezik regionális összevetésben. Viszont egy modern konfliktusban nem feltétlenül a hagyományos katonai támadásokkal kell számolni, hanem kibertámadásokkal, szabotázzsal, illetve a tranzitországok instabilitásával is.

Magyarország energiaellátása sokat javult a diverzifikáció tekintetében, de importfüggőként továbbra is erősen kitett a globális geopolitikai folyamatoknak és konfliktusoknak. A legnagyobb kockázatot rövid és középtávon pedig nem a fizikai hiány, hanem az ár- és pénzügyi instabilitás jelenti.