Virágné Bertalan Éva és Virág Panna között különösen szoros a kapcsolat. Az anya-lánya kötelék mindig erős és alapvető fontosságú, hiszen az édesanya példája, bizalma és szeretete szárnyakat ad a lányának képességei kibontakoztatásához, önmaga elfogadásához, a felnőtt létben való boldoguláshoz. Évát és Pannát azonban még valami összefűzi: óvónők. A hivatás mindkettőjük életét teljessé teszi.

Bertalan Éva szerencsésnek tartja magát, mert már az óvodában ott volt előtte a minta a két óvó néni személyében.

„Szerintem akkor el is dőlt a dolog. Tízéves koromtól tudatosan készültem rá, heti négyszer jártam zeneiskolába, hogy jól megtanuljak furulyázni, fuvolázni, zongorázni. Fantasztikus négy évet töltöttem a csornai szakközépiskolában, akkoriban még ott képezték az óvónőket. Érettségi után a mosonmagyaróvári Vackor oviban kezdtem dolgozni, közben munka mellett elvégeztem a soproni főiskolát. Nagyon sokat tanultam elméletben, amit remekül kiegészített a gyakorlat és az évek során megszerzett jártasság. Soha nem jutott eszembe, hogy más hivatást keressek. Számomra az óvoda legnagyobb értéke és vonzereje a szeretetet árasztó, nyugodt légkör, valamint a gyermeki bizalom és őszinteség. A kisgyermeket rá lehet csodálkoztatni teremtett világunk megannyi szépségére. A természetre éppúgy, mint egy versen, éneken keresztül mindenre, ami értékes és jó. Csodálatos érzés részese lenni ezeknek a felfedezéseknek, a tudás átadásának.

Az óvodáskor legfontosabb feladata a tapasztalatok gyűjtése, hiszen amit a gyermek megtapasztal, az meg is marad benne. A tudás elraktározódik, s valamikor visszajön. A teremtett világ védelmét, a környezetvédelmet, a fenntarthatóságra való nevelést nem a gimnáziumban kell elkezdeni, hanem minél kisebb korban. Így válik valóban az életelemükké, s mire iskolába kerülnek, már igényük lesz rá.”

Éva a győri Prohászka-óvoda vezetője, harminchat éve van a pályán. Panna szeretett volna együtt dolgozni az édesanyjával, ám hosszas mérlegelés után végül arra jutottak, nem lenne szerencsés a közös munkahely, így a diplomája átvételét követően, múlt ősz óta a börcsi Pitypang ovi óvó nénije.

„Nekem anya a példaképem, akire mindig, mindenben számíthatok. Kiskoromban rengeteg mesét olvasott, gyakran mondókáztunk, énekeltünk. Sokáig mégsem tudtam eldönteni, merre menjek tovább. Több iskolát megnéztünk, végül a Prohászkát választottam, mert a nyílt napon az igazgató azt mondta, hogy boldog gyerekeket szeretne látni. Ez megfogott. Gimnazistaként anyával együtt jártunk haza Abdára, s én mindennap lementem az óvodába és megvártam őt. Láttam, hogy milyen jó a hangulat, tetszett a gyerekek kíváncsisága, az óvónők kedvessége. Tulajdonképpen ez a négy éven át tartó várakozás érlelte meg bennem a hivatást. Tetszik a kicsik fogékonysága, és az, ahogy visszatükrözik a kapott szeretetet. Nagyon jó velük foglalkozni, játszani. A mi ovink kétcsoportos, családias hangulatú közösség, ahol mindenki mindenkit ismer.”

Éva nagyon büszke a lányára. Látva a gyerekek iránti rajongását, kicsit reménykedett ugyan, de soha nem ajánlotta, hogy legyen óvónő. Mert ezt a pályát nem elég csak munkának tekinteni, erre születni kell.

„Amikor a téli szünetben Panka felsóhajtott, hogy hiányoznak neki a gyerekek, tudtam, hogy jól döntött. Kell ennél nagyobb boldogság egy szülőnek?”