Az elmúlt héten a Magyar Ispitával ismerkedhettünk meg Nemes Gábor jóvoltából. A Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ intézményvezetője most a Német Ispita történetébe avat be bennünket.
Mivel a Magyar Ispitába német ajkúakat nem vettek fel, 1743-ban Haberl Farkas özvegye, Wagner Cecília a győri elaggott, szegény német polgároknak megalapította a Német Ispitát, melynek kezelését Zichy Ferenc püspök a káptalanra bízta. Itt 12 férfi és 12 nő került elhelyezésre az alapító végakarata szerint. Templomát – amelyet a Szentháromság tiszteletére szenteltek – a környékbeli hívek és a belvárosi katolikus elemi iskola diákjai is látogatták.
Az egyemeletes épület homlokzati fülkéjében Madonna-szobor látható. A templom 1777–79 közt épült barokk homlokzati toronnyal és dongaboltozatos hajóval. Rokokó főoltára a Szentháromság képpel, valamint a tabernákulum faragása figyelemre méltó.
Amikor az első világháborút követő pénzügyi összeomlás miatt az ispita nem tudta tovább szolgálni feladatát, kezelését a győri Actio Catholica vette át, és a Szociális Missziótársulat nővérei is itt telepedtek le.
Hogyan teltek a mindennapok ezekben az ispotályokban? Az itt menedékre leltek – akik nemcsak fedelet kaptak a fejük fölé, hanem ruhát és élelmet is – szigorú napirend szerint éltek. A naponta háromszor előírt, az alapítókért és jótevőkért mondott közös imádság és az együtt elköltött szerény étkezések mellett szabad kijárásuk volt a városba. Akinek egészségi állapota engedte, részt vehetett az ispiták kertjeiben és szőlőiben – a magyarnak Nyúlon, a németnek Ménfőn volt birtoka – zajló munkákban is.
A Német Ispita ma is működő templom, vasárnaponként reggel fél kilenckor rendszeresen tartanak szentmisét.
Nemes Gábor azt is elmondta, hogy a 18. században a szabad királyi várossá emelt Győr is önálló, elsősorban a gyógyításra és betegápolásra koncentráló ispotály felállításáról döntött. Az 1749-ben az újvárosi Rác (ma Bálint Mihály) utcában felépített kórház első vezetője Mulartz János Henrik volt, aki orvosi diplomáját a híres padovai egyetemen szerezte és 1727 óta látta el a városorvos feladatát.
A beteggondozásban a szerzetesrendek is részt vettek. A jezsuiták patikát működtettek (ez a mai Széchényi Patikamúzeum), mely az egész várost ellátta orvosságokkal. Az általuk fenntartott Krisztus Szenvedése Társulat pedig testi és lelki vigasz nyújtott a szenvedőknek. A haldoklóknak segítő, a „jó halál atyáinak” nevezett kamillánusokat Zichy Ferenc telepítette le a mai Nádorvárosban. A fekete reverendájukon vörös keresztet viselő szerzetesek az akkor már működő győri kórházban is jelen voltak, és átvették az akkor még Majoroknak nevezett városrész lelkigondozását is.
Korábban a témában: