December 13-án nem csupán egy újabb téli napra ébredünk: Luca napjával megkezdődik az ünnepi időszak legvarázslatosabb szakasza. Az elkövetkezendő időszak tele van olyan szokásokkal, amelyek nemcsak a múlt részei, hanem ma is ott élnek a családi ünnepek meghittségében. Fedezzük fel, hogyan lett a december a varázslatok hónapja.

December 13-hoz, Luca napjához számos magyar népszokás köthető. Az egyik legismertebb a Luca-szék, melyet ezen a napon kellett elkezdeni faragni.

Luca-szék készítés

“Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja” – tartja a mondás, hiszen a néphit szerint ez volt az esztendő legrövidebb napja és egyúttal a téli napforduló kezdete.
A széket kilencféle fából faragták: kökényből, borókából, jávorból, körtéből, akácból, jegenyefenyőből, rózsából, somból és cserfából. Ezen a napon kezdték a munkát, és december 24-ig minden nap csak egy műveletet volt szabad rajta elvégezni. Mire elérkezett a szenteste, a széknek készen kellett állnia, hiszen az éjféli misére magukkal vitték. A hiedelem szerint, aki a Luca-székre állt, megláthatta a boszorkányokat a templomban. Innen ered a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke.”

Luca-búza

A termés jóslására szolgált a Luca-búza is. Ezen a napon búzaszemeket tettek tányérba a kemence közelében, és karácsonyra már kizöldült. Minél dúsabban nőtt, annál bőségesebb termést reméltek a következő évben.

Luca-naptár

Hasonló jóslás a Luca-naptár, amely szerint a december 13. és karácsony közötti tizenkét nap időjárása megmutatja a következő év tizenkét hónapjának átlagát. A hagymakalendárium pedig a 12 cikkelyre felvágott, sózott hagymaszeletekből próbálta megjósolni, mely hónapok lesznek csapadékosabbak vagy szárazabbak, amelyik szeleten elolvadt a só, ott esős időt vártak.

Luca napján tilos…!

Luca napja ugyanakkor tilalmakkal is járt: nem volt szabad fonni, sütni, mosni vagy kölcsönadni, mert a hiedelem szerint mindez boszorkányok kezére juthatott.

Van még néhány kiemelt nap a karácsonyi ünnepkörben, melyekhez szintén kötődnek jóslatok, szokások.

December 21-én, Tamás napján, amikor is jellemzően disznót vágtak az emberek, úgy tartották, hogy a „Tamásháj” sosem avasodik meg, sőt gyógyító erővel bír. A frissen hullott hó békés karácsonyt ígért, míg a vágott sertés mája a közelgő ünnep időjárását jelezte előre.

Karácsony vigíliája, vagy Szenteste, december 24. Ádám és Éva napja, a karácsony (Jézus születésének) előestéje. Dologtiltó nap volt, csak a szükséges teendőket végezhették el. A karácsonyi asztalra különleges abrosz került, amelyet mágikus erővel ruháztak fel, és később vetésnél vagy betegség gyógyításánál használtak. A vacsora fogásai: fokhagyma, bab, lencse, mák, mind jelképes jelentéssel bírtak, a gazdagságot, egészséget szolgálták. A morzsát sem dobták el: rontás ellen tartogatták. A gyerekek kántálni indultak, a pásztorok vesszővel jókívánságokat adtak át ezen a napon. Ha csillagos az ég az éjféli misekor, akkor sok kukorica lesz a következő évben.

December 25., karácsony napja szintén dologtiltó ünnep volt. Az időjárásból igyekeztek következtetni a következő évre: a tiszta, napos karácsony jó bort és gyümölcstermést ígért.

December 26-án, István napján a legények házról házra jártak jókívánságokat mondani, és ekkor zajlott a betlehemezés is, amely a magyar paraszti kultúra egyik legszebb dramatikus játéka: a pásztorok vagy a napkeleti bölcsek látogatásának történetét jelenítették meg.

János napján, december 27-én bort szenteltek, melyből minden hordóba jutott, hogy annak tartalma meg ne romoljon.

December 28-a, Aprószentek napja a bibliai időkben Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiú gyermekekre emlékeznek. Ezért ez a nap a gyermekek megörvendeztetésének napja is volt: a kisgyerekek bábukat, ajándékot kaptak. E napon tartották az aprószentek-napi vesszőzést.