„Ismernem kell önmagamat, a világot, a szakmát, csak ez ad biztonságot ebben a bizonytalan világban” – ars poeticaként is értelmezhetőek a 37 éves, okleveles győri építész, Ruppert András szavai.

Bár munkájának vezérelveként ő leginkább a minőség követelményét fogalmazza meg. „Az épületek, az általunk teremtett világ sokáig fennmarad, és nemcsak arról a korról árulkodik, amikor készült, de tervezői, építői felelősségéről, jövőképéről is” – tűnődik a BME építészmérnöki karán diplomázott és kiváló kapcsolatokat, elismeréseket szerzett András, akit azonban a szíve visszahúzott Győrbe.

Ismeri a város minden szegletét. A B73 Műterem Kft. ügyvezetője vékony, magas fiatalember, aki sportolt, állóképességét, teherbírását annak is köszönheti, hogy korábban futballozott is a győri DAC-ban és az ETO-ban – most az ország egyik legizgalmasabb, legeredetibb építészeti műhelyét vezeti. Munkatársai is fiatalok. Felesége úgyszintén építészmérnök, belsőépítészként dolgozik a társaságnál. Két gyermekük nyolc-, illetve ötesztendős.

Első győri munkája a rakparton álló, a Széchenyi hídról kitűnően látható fekete épület, amelyik megyei építészeti dicséretben részesült. Orvosi rendelők, irodák, kisebb cégek vonzó otthona lett. Ruppert András országszerte sok társasházat tervezett, különösen a fővárosi 13. kerületben, ahol számára rokonszenves módon jelentős mennyiségű, alacsony rezsijű, korszerű bérlakást építtet az önkormányzat.

Részese volt a Győri Nemzeti Színház Sándor János nevével fémjelzett felújítása megtervezésének. Ugyancsak részletesen átgondolták a Rába rozsdaterületeinek hasznosítását, felújítását, szervesen bevonva a centrum városképébe. Együtt dolgoztak a Kossuth- és Ybl-díjas építészmérnökkel, egyetemi tanárral, Zoboki Gáborral. Ő egyfajta csodabogárnak számít az építészek között eredeti elképzeléseivel, szervezőképességével, újító szenvedélyével. E munkája mellett kitűnő zongoraművész is. Őt Ruppert András édesapja, Ruppert István, Liszt Ferenc-díjas győri orgonaművész is tanította.

Amikor Győr lehetséges építészeti jövőképére tereljük a szót, András elsőként a folyók melletti rakpartok kialakítását említi. Általában gyenge minőségűnek tartja a korunkban épült társasházakat, esztétikai, funkcionális szempontból is, de az alapanyagaik sem túl tartósak és korszerűek. Nincs Győrnek a város egészére vonatkozó, átgondolt építészeti iránya, stratégiája, olyan, melyet egy-egy érdekcsoport kívánalmának megfelelően nem lehet alkalomszerűen átírni. Úgy látja: a városok önkormányzataira általában jellemző, hogy egy-egy körzet, terület jövőjét külön-külön kidolgozzák, de ezek a részek a település egészében elkülönülnek egymástól, s nem feltétlenül alkotnak működő egységet.

A győri Mindent a Városért Lokálpatrióta Egyesület céljai azért nyerték el a tetszését, mert sok feltárt szempont alapján közös értékeket akarnak teremteni a városban. Ő vezeti a városépítészettel, a városképpel és a városfejlesztéssel foglalkozó munkacsoportot, melynek rajta kívül Sándor János és Fűke Péter is tagja.