Hazánk egyik legnépszerűbb és legelismertebb énekesnője ma ünnepli születésnapját. Szenzációs karrier, megszámlálhatatlan rajongó, tehetséges gyermek és egy örök mosoly – amilyen csak Csepinek van –, aki a Mérleg jegyében született.
„Őszi éjszakán, hűvös volt talán, október végén fagy lehet már. Az volt a nap, amikor világra jöttem én, új embert mindig új világ vár…” – énekli „A Mérleg jegyében” című dalában Csepregi Éva, amely az 1991-es A kocka el van vetve című korongon található. S valóban, az énekesnő október 22-én látta meg a napvilágot Pestszentlőrincen.
Fussuk át gyorsan a főbb életrajzi adatokat:
Csepregi Éva a Kócbabák nevű trióban tűnt fel először az 1972-es Ki mit tud?-on, ahol Pál Éva és Fábián Éva társaságában énekelt, de fellépett a Stereo együttessel is. A Neotonnal 1973 végén társultak, 1977-ben pedig Neoton Família néven hivatalosan is egyesültek. 1979-ben a MIDEM fesztiválon is bemutatkozhattak, s a külföldi karrier lehetősége is megnyílt előttük; ott Newton Family néven váltak ismertté. Az 1983-as év minden tekintetben meghatározó volt a zenekar életében, hiszen a „Holnap hajnalig” című dallal megnyerték a tokiói Yamaha-fesztivált. Ekkora sikert magyar könnyűzenei csapat azóta sem ért el. Éva 1985-től dolgozott együtt a skót származású dalszerzővel, Bob Heatlie-vel, aki számos slágert, máig népszerű dalt írt számára. Nemcsak a zenében, hanem a magánéletben is egymásra találtak, így 1992-ben megszületett fiuk, Dávid, aki szintén a zenészi pályát választotta: dobosként régóta bizonyít a Neoton Família Sztárjai formációban, több saját zenekara is volt már, és számos nagyszerű dal kötődik a nevéhez.
Napjainkban a Neoton Família Sztárjai formációban és szólóban is fellép. A zenekarban társai maradtak a régi tagok közül Baracs János (Öcsi) és Végvári Ádám, illetve csatlakozott hozzájuk Lukács Andrea, Lukács László és Heatlie Dávid. Rengeteg koncertet adnak, akár szabadtéren, akár sportcsarnokokban: amerre járnak – határon innen és túl – hatalmas szeretettel fogadják őket és persze a legendás dalokat. Mert nem véletlenül mondja mindig Csepregi Éva: a Neoton-dalokban ott lakik az egész élet…
Csepregi Éva sokkal több az adatoknál
Száraz adatokkal még fel lehetne tölteni a sorokat, ám felesleges: mindenki utána tud nézni az évszámoknak, a rengeteg arany-, platina- és gyémántlemeznek. S bár a tények is fontosak, Csepregi Éva ennél sokkal több. Róla tömény életrajzi összefoglalót írni nagyon nehéz annak, aki megannyi zenekari és szólókoncertjén is részt vett már. Nekem, aki 2007-ben végigkönnyezte A koncert a szeretetért című előadását, annak egyszerűen nem megy. S nem megy azért sem, mert tudom, hogy hosszú évtizedek óta mit tesz a Fényszóró Kulturális Alapítvány elnökeként… Néha le kell tenni a hivatalos hangvétel tollát.
Mert sorsszerűnek tartom, hogy Csepregi Éva az életem részévé vált. Ha egy énekesnő hangja, kisugárzása magával ragad egy óvodás gyermeket, az nem lehet véletlen. Két dalra emlékszem abból az időből: „Elmentél” és a „Hosszú az a nap”. Mindegyiket rajongásig szerettem. Emlékszem az Intim percek című kazetta borítójára is: sokat nézegettem Éva természetes mosolyát, karkötő-karóráját… Ezen a lemezen van rajta a „László” című dal is. Édesapám László… Óvodásként én így hallgattam a dalokat, és talán nem kell azért pszichológushoz járnom, mert az Elmentél ragadott magával a leginkább
Csepregi Éva soha nem került ki a látókörömből, akkor sem, ha később más zenekarok, más előadók felé fordultam. A zene iránt megszállottan érdeklődő kamaszként kikerülhetetlen volt ő és a Neoton Família.
Dalokba rejtett tanítás
Ám valahogy mindig nagyobb figyelmet fordítottam Évára, mint a Neotonra. Élethelyzetekben dalaival kaptam lelki támaszt, egyfajta láthatatlan segítő lelki jobbot, hogy tudjam: menni kell tovább. Segített megérteni az emberi érzéseket, hogy van fent és lent, hogy a szerelem is lehet magával ragadó és kínzóan fájó is. A „Száll a dal (Smile again)” mind a mai napig a legszebben foglalja össze, amin átmehetünk az érzelmek miatt. Emlékszem, küldtem ezt a dalt vagy 15 éve annak, akit akkor nagyon szerettem. Nem értette a szövegét, az előadását. Nem is ő volt az Igazi, sőt… Ugye, hogy mennyit segíthetnek nekünk a dalok, az előadók? Csak megfelelően kell kódolni az üzenetet. Ami ott lapul a „Szeress tovább” című szerzeményben is, amelynek versére érdemes mindenkinek rákeresni.
Mindig különleges élmény látni a személyes találkozók során Csepregi Évát: szeretettel, türelemmel fordul rajongóihoz, mindig van néhány kedves szava az emberekhez. Régivágású előadó, aki nagyon is tudja, hogy együtt kell lélegezni a közönséggel, hiszen kölcsönösen szükségük van egymásra. Ha négy szóban kellene összefoglalnom, mit gondolok Csepregi Éváról, akkor ez a négy szó a következő lenne: zene, szeretet, közönség és személyes kapcsolatok.
Ott lenni a 2024-es Arénás Életműkoncerten nemcsak zenei élmény volt, hanem megható utazás is: kirándulás, amelyre több tízezrünket magával vitte. Bejártuk a dalokon keresztül azt a hihetetlen utat, amelyet megtett az elmúlt évtizedekben. Csepregi Éva a hazai könnyűzene ikonja, legendás énekesnője, aki minden tiszteletet és szeretetet megérdemel.
Boldog születésnapot, drága Éva!
Az én zenei életemben, az újságírói pályámban kiemelt szerepet kapott és kap: tanított és tanít rá, hogy vállalni kell írásban is az érzelmeinket, hogy ki kell állni azokért, akiket kedvelünk. S hogy akár a színpadon vagyunk, akár a billentyűzet előtt: töltést adhatunk a minket figyelőknek – s ez hatalmas ajándéka, ugyanakkor felelőssége is az életnek.
Magánemberként többek között köszönhetek neki egy igazi, mély, őszinte barátságot, hiszen Adrival talán soha nem találkozom, ha nincsenek a koncertek, ha nincsenek a találkozások, a beszélgetések. Tényleg, ezt még soha nem köszöntem meg neki…
S hogy miért beszélek saját érzésekről, emlékekről, egyáltalán ilyesmikről, amikor születésnapot ünneplünk? Nos, mert a mai rohanó, minden mellékesről szóló világban egyre nehezebb személyes, ötletes ajándékot adni. Az őszinte szavaimmal, a saját tapasztalásaimmal talán olyan születésnapi ajándékot nyújthatok át Csepregi Évának, amely nem egy a sok közül… Gondolatokat, emlékeket, élményeket, amelyek sokat tettek hozzá: íróként és emberként is.
Mert Éva megtanított, hogy ez a pár sor élhető akkor is, ha nehéz:
„Szeress csak így,
szeress tovább,
az álom csak úgy szép,
ha tovább álmodják.
Szeress csak így,
szeress tovább,
a holnap ajtaján
az álmok visznek át.”
Ám csak akkor, ha az utolsó sort mindannyian megfogadjuk ebben a meglehetősen kusza világban:
„A világ csak úgy szép, ha újraálmodják.”
Isten éltessen, drága Éva, nagyon boldog születésnapot Neked! Jó egészséget, még több boldogságot, szeretetet, el nem fogyó mosolyokat és még rengeteg felejthetetlen pillanatot a közönségeddel együtt!
November és decemberben pedig találkozunk, itt Győrben!