A Jászai Mari-díjas színésznő színházi és filmes karrierje évtizedek óta sikeresen fut párhuzamosan, az ismert művészt hivatásában és magánéletében is a tudatosság és a megfontolt döntések vezetik. Farkas Mónika interjúja.

Pierre Choderlos de Laclos híres levélregényével, a Veszedelmes viszonyokkal indította évadát a Győri Nemzeti Színház. A képmutatás nagymesterei, Merteuil márkiné és Valmont játszmái a filmes és színpadi alkotókat egyaránt megihlették. A különleges ősbemutatót Bakos-Kiss Gábor rendezte, a crossover színházi előadást Győrött is az eredeti főszereplőkkel, Ónodi Eszterrel és Adorjáni Bálinttal láthatjuk. A Jászai Mari-díjas színésznő színházi és filmes karrierje évtizedek óta sikeresen fut párhuzamosan, az ismert művészt hivatásában és magánéletében is a tudatosság és a megfontolt döntések vezetik. Farkas Mónika interjúja.

A győri bemutató kapcsán érdemes felidézni a kultikus mozit, Stephen Frears rendezését, Glenn Close és John Malkovich zseniális kettősét. Merteuil márkiné megformálásakor a legendás alakítás mennyiben szorította keretek közé?

Én is nagy rajongója vagyok az amerikai változatnak, hisz egy csodálatos alkotásról van szó. Amikor elkezdtük a próbákat, megnéztem újra, lenyűgöző az egészen puritán, de közben mégis zsigerekig ható színjátszás a vásznon. De az az első perctől világos volt, hogy mi nem a filmet és az abból készült forgatókönyvet visszük színpadra, hanem az eredeti levélregényt elevenítjük fel, köszönhetően Turcsányi Ildikó dramaturgnak. Bakos-Kiss Gábor igazgató rendezésében egy kísérleti jellegű színházat láthat a néző, sokszor kifelé, a nagyérdeműhöz szólunk, például amikor az egymáshoz írt leveleket mondjuk el. Egyedülálló az előadás, hisz végig csodálatos Mozart-zenék szólnak, ami fontos építőköve az ősbemutatónak.

Látszólag habkönnyű, végül is kegyetlen tervvel áll elő Merteuil márkiné, hogy cserébe egykori szeretőjének, Valmont vágyának eleget tegyen. Egy bizonyos pontig a képmutatás mesternője magabiztosan mozgatja a szálakat. Színészileg ezt megmutatni rendkívül hálás feladat.

Tényleg lubickolás a részemről, mert nagyon sokféle színt lehet benne megmutatni, ami mindig nagy öröm a színész számára, még úgy is, hogy nagyon sokszor nem is egymásnak játszunk. Nagy feladat, hogy ezt a 18. századi beszélt nyelvet hogyan tegyük közérthetővé, hogy éppen ki mit gondol valójában az álca, a mesterkedés alatt, hisz minden szituációt a manipuláció dominál. Az akkori képmutató világ fő szempontjai azonban ma is érvényesek.

Színházi karriere mellett ugyanilyen fontos és meghatározó filmes pályája. Az elmúlt évtizedek alatt szintén rengeteg színt és karaktert tudott megmutatni, kezdve a Meseautó bájos Kovács Verájától, a Valami Amerika szerethető Eszterétől, a díjnyertes Aglaja erős és kemény Sabináján át az HBO nagy sikerű, szintén kitüntetett Aranyélet című sikerszériájáig. Személyes kedvencemet Fekete Ibolya nagy ívű munkájában, az Anya szerepében nyújtotta.

Igen, sokat tudtam forgatni, és valóban huszonévesen nem olyan szerepeket játszottam, mint amilyeneket 45 évesen. Mindig a lehető legszerencsésebbnek éreztem magam, hogy nagyon sokféle karaktert osztottak rám filmen is, amit nem feltétlenül szoktak, hisz a színpadon mindig nagyobb az átjárás, a mozgástér, ott sokkal több mindent meg tud mutatni magából egy színész, mint filmen. Az Aranyélet fogadtatásával például tökéletesen elégedett voltam. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy világszínvonalú sorozatról van szó, ami nagyon összeért, nagyon jól rezonált az akkori világra, bár minden munkám ilyen osztatlan szakmai és közönségsiker lenne!

Hű és lojális a magánéletében, csakúgy, mint budapesti anyaszínházához. 1998 óta tagja a Katona József Színháznak, hogyan hatottak önre az induláskor a teátrum akkori nagy példaképei, Básti Juli és Udvaros Dorottya?

Básti Julival szinte egymást váltottuk, amikor én odaszerződtem, nemsokára szülni ment. A Koldusoperában szerepeltünk együtt, de ott sem volt közös jelenetünk. Udvaros Dorottyával pedig egészen friss és meghatározó az élményem, hisz a megelőző évadban vendégként tért vissza hozzánk, a Nyílt tárgyalás című színdarabban játszunk együtt. Fantasztikus partner, rajongok érte, teljesen odavagyok tőle.

Fokozzuk még? Törőcsik Marival együtt játszott a Swing című filmben…

Na jó, hát a Törőcsik Mari, ő meg ugye minden és mindenki fölött áll! Szerencsére több darabban, így a Szent György és a sárkány című előadásban is játszhattam vele. Sőt, a főiskolán volt egy év, amikor tanársegédként működött mesterem, Zsámbéki Gábor mellett, ami végül annyiban merült ki, hogy néha megjelent az órán, kért egy kávét meg egy fánkot a büféből, leült és elkezdett mesélni. Az egész lényét beszippanthattuk.

Többször nyilatkozta, a hétköznapi életben kerüli a nagy felhajtást. A főváros lüktetésében hogyan tud észrevétlen maradni a Jászai Mari-díjas ismert színésznő?

Nem úgy kelek fel minden reggel, de jó, hogy megkaptam a Jászai Mari-díjat húsz évvel ezelőtt! Nincs ilyen becsípődésem, hogyha nem én vagyok a középpontban, akkor megőrülök. Ha villamoson ülök, viszont nem a mobilomat, hanem az embereket nézem. Leskelődőm, figyelem a szituációkat, ebből rengeteget tudok tanulni. Persze van olyan is, hogy felismernek, találgatnak, hogy tévés vagy színésznő lehetek, de a nevemet már nem feltétlenül tudják. Azért annak is örülök, hogy ilyenkor ösztönből nem valami rettenetes bosszúságot, hanem egy mosolyt váltok ki.

Szembetűnő az a változás, amit az elmúlt évek külsőleg hoztak. Ennek mi az oka?

Egy kerek évfordulót ülve hoztam meg ezt a döntést, hogy most akkor itt az ideje, hogy elkezdjek tudatosabban élni. Hogy azt az állapotot, amit elértem, még hosszasan tudjam élvezni. Ez természetesen lemondásokkal jár, aminek következtében bizonyos mennyiségű kilók is leugrottak rólam. Percet nem bánom, annyi, hogy jobban odafigyelek most már mindenre. Magam készítem az ebédemet, olyanokat eszem, ami jótékony hatású, és meghálálja a szervezetem, bőségesen megéri a befektetett munka.

A stresszt és feszültséget, a hivatásával járó hektikusságot tudatosan oldja. A napi biciklizés mellett rendszeresen fut, kertészkedik, keresi a természettel való kapcsolódást. Így lehet csak egészségesnek maradni ezen a pályán?

Nagyon sok „zizi” hatás éri az embert. A nyüzsgő nagyvárosi élet ellentétje a nyugalom, a természet, a csönd, amit balatoni házunk kertjében találok meg. Amikor ott vagyok, az maga a csoda, visszatérés a gyökerekhez. Szerintem ez az igény minden emberben benne van, csak valakinél hamarabb, míg másoknál később jön elő.