Egy fa elültetése a kertünk, házunk szoros részévé válik az évek alatt. De ez a kapcsolat a jó szomszédság kárára is válhat, ezért mielőtt elindulunk vásárolni, tájékozódjunk a helyi ültetési szabályokról (telekhatártól való távolságok). Vegyük figyelembe a kifejlett fa koronájának a méretét.

Mire is figyeljünk, mielőtt elindulunk az árudába?

•  ültetési távolság, van-e annyi hely, ahová a kifejlett fa be/elfér
• milyen fajtát szeretnénk vásárolni, van-e a környéken 150-200 méteren belül porzó párja, hiszen ez kell a bőséges megtermékenyüléshez
• milyen a talajunk, mert ez az alany választásánál fontos szempont
• törpe alanyoknál előbb terem a fa, de sokkal nagyobb odafigyelést (metszés, növényvédelem, támaszték, locsolás, tápanyag-utánpótlás) igényel
• legjobb, ha már az ültetőgödröt előzőleg elkészítjük
• tudjuk-e a gyümölcsfát úgy szállítani, hogy a gyökere az út során nem szárad ki

A gyümölcsfát megbízható helyről szerezzük be. Nézzük meg a fán található címkét, ott a termelőt, a fajtát és az alanyt is megtaláljuk.

Suhángot vagy koronás oltványt válasszunk?

A suháng egy gyökeres elágazás nélküli fa, a koronás oltvány pedig gyökeres elágazásokkal rendelkező fa. A koronás oltvány szebb, fa kinézetűbb, de mivel az elágazások, ágemeletek már adottak, a törzs magasságát már nem tudjuk szabályozni. Se kapálni, se füvet nyírni nem tudunk, ugyanis nem férünk be a fa koronája alá. A suhángnál mi alakítjuk ki a törzs magasságát és az ágemeleteket.

A másik nagy kérdés: szabad gyökerűt vagy konténerest válasszunk?

Az előbbi olcsóbb és ránk vár a korona kialakítása, míg utóbbinál már kész, akár termő fát is kaphatunk a pénzünkért.

Igaz mese az őszi lombról

A megye falvait járva már látom, ahogy a kertek végében összekupacozva bűzölög a lehullott lomb. A városokban meg ott ül az összepréselt, utazásra kész, lombbal teli zsák. Elgondolkodtató, hiszen ezzel szerves tápanyagot exportálunk el a kertünkből, lassan, de biztosan pusztítva ezzel kertünk talajéletét. Minden egyes kupac vagy zsák hozzájárul az éghajlatunk változásához, hiszen a talajok szerves anyaga a világ legnagyobb karbontára. Minden egyes elégetett kupac vagy zsák levél a felhalmozott karbont lövi a levegőbe.

A másik a talajunk szervesanyag-tartalmának csökkentése, ami segíti aszályoknál a víz megtartását. De sok csapadéknál a szerves anyagok és a bennük lévő, fejlődő gyökérsokaság megköti a vizet. A nedves talajokon fejlődő fák, bokrok nyári forróságban jobban párologtatnak és így hűvösebbé teszik környezetüket. Ráadásul a több párolgásból több környéki eső hullhat.

S ha mégis otthagynánk a lombot a fák, a bokrok alatt, azok meghálálnák, mert megőrizzük a talaj nedvességét, csökkentjük a kipárolgást, szerves anyagot juttatunk vissza a talajba, sőt még a gyomosodást is csökkentjük. De ha nem akarjuk a fák alatt otthagyni az avart, felhasználhatjuk fagyvédő takarásra, de a magaságyások alsóbb részeibe is kiváló töltőanyag.

A komposzton is kiváló helye van, akár még az utolsó gyepnyiradékkal keverve. Már az 1900-as évek elején íródott kertészeti kézikönyvek a legjobb virágföldként emlegetik a parkokból, kertekből begyűjtött lombból készült komposztföldet.

A háziállatok almozására is kiváló, még a dió lombja is nagyon jó alom a baromfik alá. Ugyanis azzal összekeveredve jól komposztálható és utána pedig kiváló tápanyag képződik belőle. Alomnak a száraz vagy szárazon összegyűjtött lomb való.

Úgy gondolom, ha van kertünk, megoldhatjuk a lomb helybeni hasznosítását – tanácsolja Nagykutasi Viktor kertész szakíró.