Kedd este tartották a megnyitóját a 43. Sajtófotó Kiállításnak, amely szeptember 20-ig lesz megtekinthető városunkban a Megyeháza előtti téren. A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya szervezésében a legtöbb vidéki nagyvárosba ellátogat a vándortárlat. Az esemény megnyitóján elsőként Pintér Bence polgármester szólalt fel, aki beszédében a fotósok méltatása helyett elsőként erős kritikával illette a kormányt.
A tárlat szeptember 20-ig tekinthető meg a városházával szemben, a Kolozsváry Ernő téren. A megnyitón Pintér Bence, Győr polgármestere mondott beszédet. „Magyarországon a 15 éve regnáló kormánypárt politikusainak viselkedése, nyilvánosság-ellenes, sajtóellenes, és az agresszív piactorzító lépésekkel, a sajtó burkolt és nyílt korlátozásával, az újságírók rendszeres fenyegetésével igyekeztek és igyekeznek elhallgattatni a szakma utolsó fáklyavivőit is” – vezette fel a legjobb sajtófotókat bemutató tárlatot a polgármester.
„Ez a helyi gondunk, de az újságírás globális válságát az okozza, hogy az internetet és a közösségi médiát létrehozó megavállalatok végső soron nem demokratizálták a hírközlést, hanem tudatos manipulációval és az általuk létrehozott rendszerek gyakran nem feltétlenül szándékolt romboló hatásaival megnehezítették és eljelentéktelenítették világszerte az őszinte, igazságot és saját ellenőrző szerepét komolyan vevő sajtó működését”- folytatta a polgármester, majd kiemelte az általa pozitívumnak tartott elemeket is. „Azt gondolom, hogy fontos megjegyeznünk a Magyar Sajtófotó Kiállítás győri állomásának megnyitóján, hogy a technológiai fejlődés persze nem csak rosszat hozott ebbe a küzdelembe. Az egyszerű szöveges tudósítások mellé először fényképes, majd mozgóképes bizonyítékot is állíthattak az újságírók, sőt, mitöbb, gyakran ezek a felvételek önmagukban is el tudnak, vagy akár a szövegnél jobban is el tudnak mesélni egy történetet, és be tudják mutatni az igazságot. Az újságírás ugyanis szerintem ez: küzdelem az igazságért.
Véget kell vetnünk az újságírók kormányzati megbélyegzésének és üldözésének, és ideje, hogy eltűnjenek a közéletből az újságírást és az újságírókat lejárató, hazugságokat terjesztő propagandisták, szellemi verőlegények is” – mondta Pintér Bence.
„Ugyanitt el kell kezdenünk azt a munkát, amely vidéken is visszaépíti a sokszínű, megbízható, szabad sajtó működését, ahol remek helyi fotográfusaink végezni tudják majd a munkájukat olyan színvonalon, amelyet ezen a kiállításon is megtekinthetünk. Azt gondolom, hogy ma este a vizuális történetmesélés egyéni diadalait ünnepeljük Győrben”- zárta gondolatait a városvezető.
A kiállítás kurátora és rendezője Bánkuti András. A tárlat pályázatára ebben az évben 282 fotográfus 2566 pályaművel nevezett, a beküldött fotók száma 7438 volt. A kurátor beszédében a kiállítás témájára koncentrált, nem feledve kiváló kollégánk, O. Jakócs Péter díjnyertes alkotását.
„Ma van az a nap, amikor a fotográfia világnapja is van, úgyhogy ennél jobb időpont a megnyitóra nincs. Azt is mondanám, hogy itt látnak, láttok rengeteg képet. 2009-ig visszamenőleg pedig meg lehet találni az összes sajtófotót, azt a legzseniálisabb Szoboszlai Dominik anyagot is, amit O. Jakócs Péter csinált tavaly, amikor egy futballmeccs, egy válogatott meccs után egy kisfiú kérte a Szoboszlai cipőjét könyörögve, mint a templomban szokták. Ekkor odaszaladt a Szoboszlai, felemelte a lábát – én olyan magasra nem tudom emelni sajnos már – és a srác leszedte a cipőjét, és magához ölelte. Annyira szép volt ez az anyag, hogy aztán a Sportfotó pályázaton, az Ezüstgerelyen nyert vele egy nagyszerű díjat is, de a Sajtófotó kiállításon, pályázaton is mindenki imádta a képanyagot” – méltatta kollégánk fotóját Bánkuti.
A kurátor kiemelte a tavalyi év egy másik momentumát is: a Győri Balettről készült egy kép, Pelikán János képe. „Ez is egy helyi vonatkozású dolog volt, az is nyert, de most idén hoztuk el”- emelte ki a kurátor, aki a megnyitót követően tárlatvezetést is tartott és elmondta, hogy 1981 óta van Sajtófotó Kiállítás és minden évben a négytagú zsűriben három külföldi és egy magyar művész foglal helyet, egyrészt azért, hogy ne legyen részrehajlás, másrészt azért, hogy vigyék a magyar tehetségek hírét a nagyvilágban.
