Negyvenöt éve él Magyarországon, több mint három évtizede költözött Győrbe. Tizennyolc évesen kezdett magyarul tanulni, ma már kimondottan bántja a fülét, ha valaki rosszul használja nyelvünket. Gyógyít és fest. Dr. Bettenhäuser Katrin a fogorvosi munkában a precizitást, a festészetben a szabadságot tartja a legfontosabbnak.

Katrin a szászok földjén, Lipcsében született. Mivel szülei Németország egyik legszebb hegyvidékén, a Türingiai-erdőben nőttek fel, így a természet közelsége és szeretete meghatározó élménnyé vált számára. Rengeteget kirándultak és kertészkedtek, bár utóbbiért nem rajongott annyira.

Gyermekkorában baleset érte, a frissen kibújt metszőfoga kettétörött. A lipcsei fogászati klinikán hosszú ideig tartó kezeléssel ugyan, de megmentették. Elhatározta, hogy fogorvos lesz, mert már akkor tudta: az ember szájában mindennek rendben és szépnek kell lenni. Közben vonzotta a képzőművészet is, szakkörökre járt, rajzolt, fotózott.

Magyarországra tulajdonképpen a szocialista tervgazdálkodásnak köszönhetően került. Gimnáziumi tanárnőjétől megtudta, hogy az előirányzat szerint csak az érettségi után négy évvel kezdheti el a lipcsei egyetemet. Ez riasztóan hatott rá, majd jött a budapesti tanulás lehetősége. Az ötlet nagyszerű volt, ám egy év alatt meg kellett tanulnia magyarul.

„Életem legnehezebb időszaka volt. Megtanulni egy nyelvet a nulláról és mellette leérettségizni. A magyar különleges nyelv, egyaránt nehéz a nyelvtana és a kiejtése. Bizony még ennyi év után is előfordul, hogy rosszul mondok néhány dolgot. Ennek ellenére, ha valaki hibásan beszél magyarul, kinyílik a bicska a zsebemben” – mondja mosolyogva.

A megfeszített tanulás sikerrel járt, felvették. A SOTE-n töltött egyetemi évek alatt rátalált a szerelem, szintén orvos párjával a diploma megszerzése után összeházasodtak és dolgozni kezdtek.

„Nem akartam Magyarországon maradni, de így hozta a sors és egyáltalán nem bánom. Szeretek itt élni, jól érzem magam, Győrben pedig igazi otthonra találtam. Tetszik a város, mert nem kicsi, nem is túl nagy, és minden megvan benne.”

A nagyfokú precizitást igénylő fogorvosi munka mellett egyre erősebbé vált benne a szabad alkotás utáni vágy. Győrbe költözése után pár hónappal felkereste a Révfaluban akkoriban induló rajzstúdiót, melyet a festőművész Barabás László vezetett. Az ő útmutatásával kezdte elsajátítani az alapokat és felfedezni a saját útját. Szerelmese vagyok a festészetnek. Számomra az alkotás egy

„Képtelen vagyok lustálkodni, mindig csinálnom kell valamit, állandóan arra vágyom, hogy használjam a kezeimet. Ma már szabadon tudok alkotni, nyitott vagyok az absztrakcióra, az új anyagok és technikák alkalmazására. Festek vászonra és farostlemezre, készítek képeket olajjal és mostanában egyre gyakrabban akrillal. Miközben megörökítem a számomra fontos benyomásokat, eltűnnek a napi gondok, kikapcsolok és teljesen belemerülök az alkotásba. Úgy is mondhatnám, hogy szerelmes vagyok a festészetbe.”