Június 23-án világszerte az olimpiai napot ünneplik. Ez a nap nem csupán az olimpiai bajnokokról és rekordokról szól, hanem a sport közösségteremtő erejéről, az egészséges életmódról és az olimpiai mozgalom alapértékeiről is.

Az olimpiai világnapot 1948 óta rendezik meg annak emlékére, hogy 1894. június 23-án Párizsban, a Sorbonne egyetemen Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, vagyis a NOB, és megszületett az újkori olimpiai mozgalom.

Magyarország az olimpiai nagyhatalmak között

Magyarország lakosságszámához képest az újkori nyári olimpiák történetének egyik legeredményesebb nemzete. A magyar sportolók az 1896-os athéni játékok óta összesen több mint 540 érmet szereztek a nyári olimpiákon, ebből közel kétszáz aranyérmet. Ezzel hazánk a világ élmezőnyéhez tartozik az olimpiai örökrangsorban.

A téli olimpiákon szerényebb, de az utóbbi években egyre sikeresebb a magyar szereplés. Az első magyar téli olimpiai aranyérmet 2018-ban, a phjongcshangi játékokon nyerte a férfi rövidpályás gyorskorcsolya-váltó. A téli játékokon Magyarország eddig összesen mintegy 10 érmet szerzett, köztük két aranyérmet.

A legeredményesebb magyar olimpiai sportág egyértelműen a vívás, amely több mint harminc olimpiai bajnoki címet hozott hazánknak. Hasonlóan eredményes a kajak-kenu, az úszás, a birkózás, a torna, az öttusa és a vízilabda is. Ezek a sportágak évtizedeken keresztül meghatározták Magyarország olimpiai sikereit.

A magyar olimpiai sport legnagyobb alakjai között említhetjük Hajós Alfrédot, az első magyar olimpiai bajnokot, Gerevich Aladárt, minden idők egyik legsikeresebb olimpikonját hét aranyéremmel, valamint Egerszegi Krisztinát, Kozák Danutát, Csák Ibolyát, Keleti Ágnest, Darnyi Tamást, Wichmann Tamást vagy Hosszú Katinkát. Nevük örökre beírta magát a magyar és az egyetemes sporttörténelembe.

A legsikeresebb magyar olimpiák

Magyar szempontból a legeredményesebb olimpia az 1952-es helsinki játékok voltak, ahol sportolóink 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet nyertek. Szintén kiemelkedő eredményeket hozott az 1936-os berlini, az 1968-as mexikóvárosi és az 1972-es müncheni olimpia.

A magyar sport sikertörténetéhez hozzátartozik, hogy számos alkalommal a világ legjobb sportnemzetei között végeztünk az éremtáblázaton, gyakran jóval nagyobb országokat megelőzve.

Az olimpia, amelyről a magyarok hiányoztak

A magyar olimpiai történelem egyik legfájóbb fejezete az 1984-es Los Angeles-i olimpia. A játékokat a hidegháború politikai feszültségei árnyékolták be. Miután az Egyesült Államok és több szövetségese bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát a szovjet afganisztáni bevonulás miatt, négy évvel később a Szovjetunió és a keleti blokk országainak többsége – köztük Magyarország – nem vett részt a Los Angeles-i játékokon. 

A döntés számos magyar sportoló pályafutását törte derékba. Többen éppen karrierjük csúcsán voltak, és reális esélyük lett volna olimpiai érem vagy akár bajnoki cím megszerzésére. Helyette az úgynevezett Barátság Versenyeken indulhattak, amelyek ugyan magas színvonalúak voltak, de nem pótolhatták az olimpia jelentőségét.

Az olimpiai nap arra emlékeztet, hogy az olimpia több mint sportverseny. Egy olyan nemzetközi mozgalom, amely a békés versengést, a kitartást és az emberek közötti együttműködést hirdeti. Magyarország pedig büszke lehet arra, hogy az olimpiai mozgalom történetének egyik legsikeresebb és legmeghatározóbb nemzete, amely generációkon át adott példaképeket a világ sportjának.