A tudatos nők mellett bátor férfiak is járják az önismeret útját, nem is kevesen. Cikksorozatomban három férfi szemüvegén keresztül nézhetünk rá erre a rögös, mégis tanulságos, lelket emelő ösvényre.
A huszonéves Kristóf körülbelül egy éve kezdett el önismerettel foglalkozni, és az, ami rávezette őt erre az útra, nem kisebb dolog, mint maga a fájdalom egy elhúzódó szakítás után.
„Meg akartam érteni, hogy miért okoztam másnak és magamnak is fájdalmat” – fogalmazott. Szeretett volna tisztábban látni, miért maradt olyan sokáig egy kapcsolatban, amelyben már nem érezte jól magát, miért nem volt őszinte még saját magával sem. Úgy érezte, tanulnia kell ebből a nehéz helyzetből.
Kristóf, mint elmondta, ezután kétségbeesetten kereste a kapaszkodókat, minden lehetséges irányba elindult az önismeret felé: dolgozott egyénileg pszichológussal, bújta az önsegítő könyveket, podcasteket hallgatott a témában, majd elkezdett önismereti csoportba és workshopokra is járni. Saját bevallása szerint ezeken az alkalmakon a belső gyermekkel való munka segített neki a legtöbbet. Azt is el kellett fogadnia, hogy az önismeretben nem megy varázsütésre minden, nem lehet kétségbeesetten, azonnal akarni az eredményt. „Rájöttem, hogy nem olyan gyors folyamat, és azért türelem is kell meg idő is, mire leülepednek, megérti az ember önmagát, kapcsolódik önmagához.”
Mit adott Kristófnak az önismeret? „Nagyon sok mindent” – válaszolta kérdésemre határozottan. Ezt kibontva aztán hozzátette: „Önreflexiót, tudatosságot, megértést, hogy miért úgy viselkedek, ahogy, milyen mintákat hozok – akár a családból, akár a tinédzserkoromból –, mi az, ami nehézséget okoz nekem, és miben szeretnék még fejlődni. Mit adott még? Önelfogadást, önszeretetet.”
Azt is elmondta, nagy felismerés volt számára, hogy ő saját maga legnagyobb kritikusa. Az önismereti folyamat segítette őt abban is, hogy empatikusabb legyen saját magával és másokkal szemben, legyen elég bátorsága szembenézni a félelmeivel, megmutassa sebezhetőségét az embereknek. Felismeréseket, irányt, célokat és értékeket is kapott. Mindezek hatására megírta saját bakancslistáját, amelynek pontjait már nem fél megvalósítani, de mióta jobban kapcsolódik saját magával, másokkal való kapcsolata is elmélyült, sőt, új barátokat szerzett, és ez mind-mind nagy öröm számára.
Kristóf megtanulta, hogy csak mi magunk vagyunk képesek arra, hogy ledöntsük az évek alatt magunk köré épített falainkat. Úgy fogalmazott: „Amilyen változást szeretnénk látni a világban, az gyakorlatilag bennünk kezdődik, és nekünk kell változni először.”
A háromrészes, Bátor férfiak az önismeret útján című cikksorozatom korábbi, Laciról és Krisztiánról szóló, ugyancsak inspiráló történeteit is ajánlom olvasóink figyelmébe!