Bátor férfiak az önismeret útján – ez a háromrészes cikksorozatom témája, amelynek második részéhez érkezve a negyvenes éveit kezdő Krisztián történetével ismerkedhetnek meg az olvasóink.
Krisztián, a kétgyermekes családapa nagyjából akkor kezdett el komolyabban foglalkozni az önismerettel, amikor belépett a harmadik X-be. Különösen fontos volt számára, hogy közelebb került önmagához, hiszen már kisgyermekként érezte, hogy másként működik, mint a többiek, ez az érzés végigkísérte az általános iskolában és a gimnáziumi évei alatt is, a harmincadik születésnapjáig viszont valahogy mégsem keresett igazán válaszokat. Pedig, mint mondta, nagyban befolyásolta az életét ez a fajta különcségérzés: „Megjelent a kapcsolataimban, a mindennapi helyzetekben, abban, ahogyan a nehézségekre vagy a feladatokra reagáltam. Sokszor máshogy láttam dolgokat, mint mások, és nem akartam megfelelni a külső elvárásoknak.”
Krisztián mindig a saját útját járta, még ha ez nem is mindig vezette sikerre a kapcsolataiban, aztán egyszer csak úgy érezte, szeretne mélyebbre ásni önmagában. „Idővel egyre erősebben kezdett bennem dolgozni a kérdés, hogy miért működöm így? Milyen mintákat hozok magammal, és hogyan tudnám tudatosabban élni az életemet?” – elmondása szerint ez adta számára a löketet, hogy elkezdjen befelé figyelni.
Egykori főnökétől kapta meg először a lehetőséget, hogy rálépjen az önismereti ösvényre, és azonnal tudta, hogy ezen kell haladnia tovább. „A munkahelyemen több coach-csal is dolgoztam egyénileg, emellett részt vettem különböző csoportos tanfolyamokon és tréningeken is. Ezek az alkalmak nagyon sokat adtak, mert először kezdtem el igazán mélyen magamba nézni, és tudatosabban megérteni a saját működésemet” – fogalmazott.
„Az önismereti út egyik legfontosabb ajándéka számomra az volt, hogy elkezdtem felismerni, milyen viselkedésmintákat hozok a családomból, a szüleimtől, a korábbi tapasztalataimból, és mi az, amin nekem kell dolgoznom” – beszélt a folyamat pozitív hatásairól Krisztián, aki természetesen a jó dolgok mellett megtapasztalta a nehézségeket is. Úgy gondolja, hogy egyáltalán nem könnyű szembenézni saját magunkkal, ugyanakkor felszabadító, hiszen elhozza a válaszokat, önmagunk megértését. Számára az önismeret segített abban is, hogy sikeresebb legyen az üzleti világban, de talán még fontosabb, hogy általa emberileg is sokkal tudatosabbá vált.
„Az önismereti munka az apaságomban talán még erősebben jelenik meg, mint bárhol máshol. A gyerekeim sokszor tükröt tartanak elém: megmutatják, hol vagyok türelmetlen, hol reagálok automatikusan, és melyek azok a minták, amelyeket nem szeretnék továbbadni” – fogalmazott a kétgyermekes családfő, aki apaként is próbál önreflektív módon jelen lenni, folyamatosan fejlődni, megtanulni beismerni a hibáit és bocsánatot kérni. „Fontos számomra, hogy a gyerekeim ne megfelelési kényszerből éljenek, hanem merjenek önazonosak lenni, miközben megtanulnak felelősséget vállalni magukért és másokért” – mondta el Krisztián, aki igyekszik ebben is példát mutatni számukra.
„Egy dolgot soha nem szerettem volna elengedni: az önazonosságot. Számomra ez az egyik legfontosabb érték. Hiszem, hogy nem kell mindenkinek és minden elvárásnak megfelelnünk, de törekednünk kell arra, hogy közben fejlődjünk, felelősséget vállaljunk magunkért, és lehetőség szerint pozitív nyomot hagyjunk magunk után az életünk során” – fogalmazott Krisztián, aki maga is ezeket szem előtt tartva igyekszik élni az életét, bátran, saját tempójában haladva tovább a megkezdett önismereti úton. Reméljük, történetével másokat is inspirál.
A cikksorozat első részében az ötvenes éveiben járó Laci inspiráló történetét tártam az olvasók elé, a következő cikkben pedig a huszonéves Kristóf osztja majd meg velünk az önismereti utazással kapcsolatos tapasztalatait.