Az NB I 2025–2026-os szezonja nemcsak a bajnoki cím sorsáról, hanem az idény egyéni elismeréseiről is emlékezetesre sikerült, különösen az ETO FC Győr dominanciájának köszönhetően.

A bajnokcsapat játékosai ugyanis kiemelkedő számban kerültek be az idény válogatottjába: összesen hat győri futballista kapott helyet az álomcsapatban, ami jól tükrözi a klub egész idényt végigkísérő kiegyensúlyozott és magas szintű teljesítményét.

A szezon során készült értékelések – amelyek a Nemzeti Sport szakmai osztályzatai és statisztikai mutatói alapján készültek – egyértelmű képet adtak arról, mely játékosok nyújtották a legstabilabb teljesítményt. A válogatás feltétele volt, hogy a futballisták legalább 17 bajnokin értékelhető teljesítményt nyújtsanak, így a lista valóban a szezon hosszabb távon is megbízható játékosait emelte ki.

Az ETO fölénye nem meglepő annak fényében, hogy a győriek a bajnoki címet is magabiztosan szerezték meg. A csapat nemcsak eredményességben, hanem játékminőségben is a mezőny fölé nőtt, amit az idény legjobbjai közé bekerülő hat futballista is alátámaszt.

A kapusok között külön fejezetet érdemel az idény legjobbja: Szappanos Péter, aki egyben az év játékosa és az év kapusa címet is elnyerte. Nem meglepetés: az év játékosa egyben az év kapusa is. Szappanos Péterért sokat áldozott a Puskás Akadémia, a Paks nem tudta megtartani, és a válogatott kerettag megszolgálta a bizalmat, főleg az ősszel teljesített kiemelkedően, sokszor csapata és a meccs legjobbja is volt.

Mögötte több kapus is figyelemre méltó idényt zárt. Kitűnő évet produkált Gundel-Takács Bence, aki letisztult játékkal adott stabilitást a Zalaegerszegnek akkor is, amikor a csapatnak még nem ment igazán jól a játék. Fontos szerepe volt abban, hogy a ZTE FC kupadöntőig jutott és a dobogó közelében végzett, érett és higgadt teljesítménye alapján a válogatott meghívója sem lett volna meglepő.

A tapasztalat segítette a visszatérő Kovácsik Ádámot, míg Kovács Dániel Nyíregyházán mutatott jelentős fejlődést az idény során. A fiatal Popovics Ilija ugyanakkor hullámzó teljesítményt nyújtott, a mezőny többi kapusa pedig nem gyűjtött elegendő osztályzatot ahhoz, hogy bekerüljön a rangsorba.

Jobb oldali védők

A jobb oldali védők mezőnyében több klubváltás és vegyes szezon is formálta az idény rangsorát, ahol a stabilitás és az őszi teljesítmény különösen sokat számított.

Az első helyen Osváth Attila végzett, aki két csapatban is meghatározó szerepet vállalt az idény során. Pakson kiemelkedően erős őszt produkált, alapemberként számítottak rá, ráadásul Marco Rossi szövetségi kapitány is figyelmet szentelt neki, hiszen a válogatottban is lehetőséget kapott. Gyors, lendületes játéka miatt nem meglepő, hogy a Ferencváros is felfigyelt rá, amely végül februárban szerződtette is, ezzel egy riválistól erősítve saját keretét.

A második helyen végző Bodnár Gergő szintén klubváltással tűnt ki: a ZTE-től az Újpesthez igazolt a téli átigazolási időszakban. A 21 éves játékos Zalaegerszegen még kimagasló formát mutatott, ennek köszönhette a fővárosi szerződést, ám az Újpestben már nem tudta ugyanazt a teljesítményt hozni, idővel a kezdőcsapatból is kiszorult.

A bronzérmet Csonka András szerezte meg, aki klubjához hasonlóan emlékezetes idényt futott, megbízható teljesítménnyel segítve csapatát a szezon során.

A rangsor végén Szakos Bence zárt, aki mindössze 19 évesen 23 alkalommal lépett pályára a Diósgyőrben. Bár már most is komoly játéklehetőséget kapott, pozíciója is jelzi, hogy még sok fejlődési lehetőség áll előtte a következő években.

Középső védők

A középhátvédposzton az ETO fölénye különösen látványos volt: Miljan Krpics és Csinger Márk végig stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, és a bajnoki cím egyik legfontosabb alapját jelentették. Marco Rossi szövetségi kapitány is figyelemmel kísérte a teljesítményüket, Krpics esetében már korábban jelezte, hogy számolna vele, míg Csinger bekerülése a válogatott keretbe is megtörtént, így csak idő kérdése a debütálása.

Mindkét játékos nemcsak védekezésben, hanem a labdakihozatalokban és az építkezésben is kulcsszerepet vállalt. Teljesítményük között minimális különbség volt, a bajnokcsapat stabilitását jelentették, Csinger magasabb számú mérkőzésszáma miatt végzett előrébb.

A Ferencvárosból Szalai Gábor is bekerült a rangsorba: korábbi válogatottként megbízható teljesítményt nyújtott, amikor lehetőséget kapott. Temesvári Attila látványosan fejlődött az idény során, míg Ibrahim Cissé formája meglepően visszaesett a korábbi szezonokhoz képest.

Bal oldali védők

A balhátvédposzton az idény egyik legmeghatározóbb játékosa egyértelműen az ETO FC Győr támadó felfogású szélső védője, Daniel Stefulj volt. A horvát futballista már az előző nyáron is kulcsfontosságú szereplőnek számított a győriek játékában, és teljesítménye után szinte biztosra vehető, hogy megtartása a klub számára komoly kihívást jelent majd.

Stefulj az NB I 2025–2026-os idényében mindössze egy bajnokit hagyott ki, miközben kiemelkedő támadószámokat produkált: három gólt és tíz gólpasszt jegyzett. Ez a mutató még támadóposzton szereplő játékosoktól is figyelemre méltó, nemhogy egy balhátvédtől, ami jól mutatja, mennyire fontos eleme volt az ETO támadójátékának.

Mögötte José Calderón is emlékezetes idényt futott, különösen a Ferencváros elleni mérkőzéseken, ahol hazai pályán és az Üllői úton is betalált. A zalaegerszegi és debreceni balhátvédhez hasonlóan ő is elsősorban a támadásokban nyújtott kiemelkedőt, sokszor a védekezésnél is nagyobb súlyt adva csapata előrejátékának.

Szintén említést érdemel Adrián Guerrero, aki szintén jelentős lendületet adott együttese támadójátékának. Mindkettejük esetében elmondható, hogy inkább támadásban, mint védekezésben tudták igazán kamatoztatni erősségeiket, mégis meghatározó szereplői voltak csapataiknak az idény során.

Védekező középpályások

A középpálya védekező szekciójában Vitális Milán volt az idény egyik legnagyobb felfedezettje. Bár az abszolút rangsorban alig maradt el Szappanos Pétertől, teljesítményével így is kiemelkedett: 31 bajnokin lépett pályára, 9 gólt szerzett és 4 gólpasszt adott, miközben a válogatottban is bemutatkozott Marco Rossi irányítása alatt.

Mögötte Szűcs Tamás és Szendrei Norbert zárt, akik kulcsszerepet játszottak abban, hogy a Debrecen és a ZTE FC versenyben maradt a bronzéremért. Kovács Milán nagyot fejlődött Nyíregyházán, míg Tóth Rajmund sokoldalúságát mutatja, hogy néha jobb oldali védőként is számított rá az ETO szakmai stábja.

Támadó középpályások

A támadó középpályások mezőnyében az idény egyik legnagyobb fordulatát Zseljko Gavrics produkálta, aki a korábbi évek sérülései után végre teljes szezont tudott végigjátszani, és ezzel a bajnok ETO FC Győr egyik meghatározó vezéregyéniségévé nőtte ki magát. Az egykor hatalmas tehetségként számon tartott játékos mostanra érte el azt a stabil, érett formát, amelyet pályája elején jósoltak neki, és teljesítményével az idény egyik legjobb támadó középpályásává vált.

Mögötte a poszt őszi listavezetője, Dzsudzsák Balázs zárt, aki még 39 évesen is meghatározó szereplője az NB I mezőnyének. Bár a rangsorban ezúttal megelőzték, továbbra is a liga egyik legkiemelkedőbb játékosa maradt, és jelentős szerepet vállalt abban, hogy csapata európai kupaindulást érő helyen végezzen.

A harmadik helyen Gavriel Kanikovszki végzett, aki az ezüstérmes Ferencvárosban a szezon eleji hullámvölgy után fokozatosan egyre fontosabb szereplővé vált. Formája a bajnokság második felére látványosan feljavult, és végül a fővárosiak egyik legmegbízhatóbb támadó középpályásává nőtte ki magát.

Jobb oldali szélsők

A jobb oldali szélsők rangsorában Kiss Bence végig stabilan az élmezőnyben szerepelt, és az idény végére is megőrizte az első helyét. A zalaegerszegi játékos nemcsak a csapat egyik legfontosabb támadó fegyvere volt, hanem statisztikáival is alátámasztotta formáját: öt gólt szerzett és négy gólpasszt adott, végig meghatározó szerepet vállalva együttese támadójátékában.

A második helyen Dárdai Pál végzett, aki négy góllal és három gólpasszal járult hozzá csapata eredményességéhez, kiegyensúlyozott teljesítményével végig megbízható opciót jelentett a szélen.

A harmadik Kocsis Dominik lett, aki a Debrecen egyik legjobb idényét futotta. A 23 éves szélső szintén négy gólt és három gólpasszt jegyzett, és a DVSC támadójátékának egyik kulcsembereként bizonyította értékét.

A negyedik helyen Manner Balázs zárt, aki első teljes NB I-es szezonjában egyre érettebb és látványosabb játékot mutatott a Nyíregyházában. Több szép találata is volt, és fontos szerepet vállalt abban, hogy a Szpari magabiztosan megőrizze élvonalbeli tagságát.

Bal oldali szélsők

A bal oldali szélsők között Schön Szabolcs az idény egyik legjobb igazolásának bizonyult. A kölcsönszerződését követően néhány hónap kellett ugyan a beilleszkedéshez, de amikor stabil kezdővé vált és Borbély Balázs kizárólag balszélsőként számított rá, látványosan feljavult a teljesítménye, és újra elérte válogatott formáját. Több alkalommal is a mérkőzés, sőt a forduló legjobbjának választották, és a Kisvárda elleni összecsapáson az ő gólpasszából született meg a bajnoki címet érő találat.

A második helyen Skribek Alen zárt, aki élete eddigi legjobb idényét futotta. A számára ideális szerepkörben végre folyamatosan megmutathatta támadóerényeit, főként őszi teljesítményével húzta a ZTE FC-t, de tavasszal is stabilan jó formát hozott, gólokkal és gólpasszokkal egyaránt.

A harmadik helyet meglepetésre Nemanja Antonov szerezte meg, aki az idény nagy részében már balszélsőként szerepelt, pedig eredetileg balhátvédként indult pályafutása. Sokoldalúsága és támadó hatékonysága miatt azonban a szélen is meghatározó tudott lenni, és ezzel megelőzte Claudiu Bumbát és Zeke Máriót is.

Csatárok

A csatárposzton az idényben is kiemelt figyelem jutott a gólszerzőkre, és Gruber Zsombor ezt a bizalmat maradéktalanul meghálálta. A ferencvárosi támadó kilenc gólig és kilenc gólpasszig jutott úgy, hogy nem számított állandó kezdőnek, mégis végig rendkívül hatékonyan segítette csapata támadójátékát, és több alkalommal is döntő pillanatokban lépett elő.

Az élmezőnyben három ferencvárosi játékos is helyet kapott, ami jól mutatja a klub támadószekciójának erejét. Varga Barnabás hiánya érzékelhető volt a bajnoki versenyfutás alakulásában, míg Elton Acolatse a Diósgyőrben nyújtott teljesítményével került az élcsoportba.

Bárány Donát válogatott meghívóval is jelezte előrelépését, miközben Nadir Benbuali kulcsszerepet vállalt csapata bajnoki címéhez vezető útján. Lukács Dániel erős őszi teljesítményét egy visszafogottabb tavasz követte, míg Aljosa Matko ugyan társgólkirályként zárt, játékában több alkalommal is hullámzó teljesítményt mutatott.

Különösen csalódást keltő szezont futott Németh András, aki hazatérése után nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, és egész évben elmaradt a várakozásoktól, miközben a játéka és a hozzáállása is sok kritikát kapott.