Baranyai Réka saját bevallása szerint állatbolond. A törékeny, fiatal nő reggeltől estig nyolcvanhárom cicáról gondoskodik a Győri Állatmenhelyen, míg otthon három saját cicus és egy nyúl várja.

„Engem kiskoromtól fogva így neveltek, ezt tanultam a szüleimtől. Kutyák mellett nőttem fel, aztán családi házba költöztünk és jöttek a cicák is. A környék minden macskája hozzánk járt, mi meg istápoltuk őket. A legtöbb helyen enni ugyan adtak nekik, de az orvost és az ivartalanítást már nem tartották fontosnak. Így ha megbetegedtek, apával vittük őket állatorvoshoz és ivartalaníttatni.”

Kétnyelvű középiskolába járt, ahol földrajzot, marketinget, turizmust tanult. Édesapja tanár, édesanyja óvónő, példájukat látva, érettségi után óvodapedagógusnak jelentkezett. A főiskolán német nemzetiségű óvónőként végzett, majd öt évig dolgozott magánóvodában. Az állatok azonban mindig részei voltak az életének, a rábízott gyerekek nevelésében is fontosnak tartotta a felelős és szeretetteljes magatartás kialakítását.

Közben lettek lakótársai, először egy kutyafuttatóban hagyott nyuszit vett magához, majd egy három hónapos árva cicát. Segített akkor is, amikor egy anyamacska került bajba a kölykeivel. Nála leltek biztos menedékre, de megbetegedtek. Ekkor kért először segítséget az állatmenhelytől. Szerencsére a történet teljes gyógyulással és örökbefogadással ért véget. Az egyik örökbefogadó maga Réka volt, mert két kölyköt már nem volt szíve elengedni.

Ebben az időben kezdett önkénteskedni a Győri Állatmenhelyen. Fotózta a cicákat, hirdetéseket írt róluk, amiket megosztott a közösségi oldalakon. Szervezett nagyáruházi gyűjtést, valamint a kölyökkutyáknak keresett ideiglenes befogadókat. Amikor Nagy Péter, a menhely vezetője arra kérte, hogy még többet segítsen, örömmel mondott igent. Bár éppen egy betegségből lábadozott, újult energiával vetette bele magát a munkába. Egymást követték a programok: sütivásár az állatok világnapján, kitelepülések, szemléletformáló foglalkozások óvodákban, iskolákban. Természetesen az állatgondozásból ugyanúgy kivette a részét. Az első nagy feladat két utcára tett csöppnyi cica felnevelése volt, akiket kétóránként kellett cumiztatni.

„Bár szívesen megtartottam volna őket is, de az állatvédelem egyik fontos szabálya, hogy nemcsak a szívünkkel döntünk, hanem az eszünkkel is” – válaszolja ki nem mondott kérdésemre.

Napjait két éve teljesen a cicák töltik ki. Munkájának az etetés, a takarítás, a gyógyszerezés és a sebellátás éppúgy a része, mint az állatorvossal és az ideiglenes befogadókkal való állandó kapcsolattartás, a gazdijelöltek felvilágosítása, a külső megkeresésekre érkező segítségnyújtás.

Réka úgy véli, az egészben a legnehezebb az elengedés. Pedig olykor erről is döntést kell hozni. Amikor már minden küzdés hiábavaló és tudomásul kell venni, hogy nincs tovább.

Ha egy jó tündértől kívánhatna valamit, azt kérné: az emberek értsék meg, mit miért mondanak, ezáltal kevesebb lenne a segítségre szoruló állat, s mindegyikük szerető családba kerülhetne.