Ezerszer ráeszmélünk, hogy mennyire rohan az idő, csak telnek a napok, főleg akkor, amikor valami egészen különleges élethelyzetben vagyunk. Akkor csak megállítanánk az idő rozsdás kerekét, hogy ha csak egy kicsit is, de bent ragadjunk a mámorító pillanatban. Valahogy így vannak ezzel a Tanzán Kaland résztvevői is, akik hosszú útjukról hazatérve, az élmények tengerében ringatózva még mindig nem ocsúdtak fel…

A Magyar Vöröskereszt vármegyei csapatának kis delegációjával január 28-án mi is gépre szálltunk. Persze csak képzeletben, de a misszió tagjai olyan lelkesedéssel tudósítottak Tanzániából, hogy úgy éreztük – ha csak lélekben is – ott vagyunk a meleg, szegénységtől fuldokló, de szeretettől duzzadó afrikai országban.

Kun Szilvia félt a repüléstől, de ott tartózkodásuk alatt is annyit utaztak, hogy úgy érzi, tulajdonképpen már semmi nem tartaná vissza egy újabb kalandtól.

„Nehéz út volt mindannyiunk számára, hisz a mi kultúrkörünk, hétköznapjaink sokkal sérülékenyebbek, mint nekik, akik egyfajta edzett nomád népként élnek. Olyan volt mintha 100 évet visszarepültünk volna az időben. Ez nem olyan volt, mint amikor valaki ellátogat Zanzibárba vagy például egy szafari túrára, hisz mi benne voltunk abban a tanzániai világban, mely tényleg óriási különbségeket tükröz” – mesélte csütörtökön a Juice-ban Kun Szilvia.

A vármegyei szervezet vezetője elárulta, hogy sokszor tíz órákat utaztak egyik helyszínről a másikra, és ez idő alatt rengeteg mindent láttak és tapasztaltak.

„Nagyon színes az életük, teljesen másként működnek a hétköznapokban is. Nem használnak például babakocsikat, az édesanyák kendőbe kötözve, magukon hordják gyermekeiket. Ha belegondolunk abba, hogy mi mindent szívhat magába az a csöppség, amíg akár elmegy az anyukájával a mezőre kapálni, egészen elképesztő.

Nagyon sok szeretetet és visszajelzést kaptunk, aminek az értéke felbecsülhetetlen. Bármi kis szomorúság ült az arcodra azonnal jöttek és segítettek. Nekünk is idő kell még, hogy feldolgozzuk ezt a sok élményt!” – fogalmazott a reggeli rádióműsorban meghatottan Szilvia.

A vöröskereszt képviselői rengeteg meglepetéssel felvértezve vágtak bele a jótékony akcióba, természetesen a különböző intézményekbe célzottan, előzetes egyeztetés után vitték az ajándékokat.

Szilvia a helyiek hálájáról, a feléjük áradó szeretetről is beszélt a Juice-ban. „Minden felajánlásnak hihetetlenül tudtak örülni, akár a közösségek, akár egy-egy személy akinek kedveskedtünk egy kis aprósággal. Egy nagyon kellemes pillanat volt az is, mikor odaajándékoztam a távcsövemet, olyan földöntúli örömöt, ahogy az a férfi fogadta ezt a számunkra könnyen elérhető tárgyat, tényleg ritkán látni az embereken. És bármerre mentünk, mindenhol visszavártak minket! Az élmények hatására biztosan mindannyian változni fogunk, bizonyos dolgokban más döntéseket hozunk majd, és adott helyzeteket is átgondolunk a jövőben. A rohanó világunkban sokszor nem figyelünk egymásra, amit egyébként megtehetnénk, hiszen nem kerülne semmibe egy kedves szó, egy kedves mosoly. Van mit tanulnunk Tanzániától…” – zárta a beszélgetést Szilvia, de megígérte, hogy hamarosan egy hosszú, részletes összefoglalóval is visszatérnek rádiónkba, melyről természetesen portálunk is tudósít majd!

A teljes beszélgetés már visszahallgatható: