Hangos a bikáktól az erdő, a párzási időszak közepén járunk - de azért csak óvatosan mászkáljunk.

A gímszarvasok bőgése rendszerint valamikor augusztus 20. követően, az azt követő lehűlés környékén kezdődik, de ez forró nyarakon akár szeptember első napjaira is átcsúszhat. Egy biztos, most éppen a bőgési szezon kellős közepén járunk.

A dél-somogyi és dél-zalai bikák kezdik a bőgést, míg a zempléni bikák zárják a sort.

A szarvasok hangját leggyakrabban hűvös, párás hajnalokon és alkonyatkor, valamint éjjel lehet hallani, de napközben, melegebb időszakokban is gyakran megszólalnak. 

Igaz, hogy a szarvasbőgés egyedülálló élményt nyújt, nem szabad azonban megzavarni az állatok nyugalmát, hiszen a hímek alapvetően a szaporulat fenntartása érdekében és nem a kiránduló közönség elkápráztatása miatt adják évről-évre lenyűgöző koncertjüket. A bikák közelében menni egyébként sem biztonságos, ne járjuk este egyedül az erdőt. Ha az úton találkozunk az állatokkal, netán elénk ugrik egy, lassítsunk, kapcsoljuk le a távolsági fényszórót és nyomjuk a dudát, a kormányt ne rántsuk el, azzal csak nagyobb bajt okozhatunk.

Miért verekednek össze néha a szarvasbikák? A bőgés csak a tehenekért zajló versengés első lépcsője, amennyiben a hang alapján a trónkövetelő hasonlóan erős hanggal rendelkezik, úgy utóbbi egy személyes találkozás során is felmérik a bikák az erőviszonyokat. Először csak párhuzamosan, egymás mellett ballagnak, bőgnek, mutogatják az agancsukat, hogy kiderüljön, ki a rátermettebb. De ha ez még így sem egyértelmű, akkor összecsapnak az agancsok és megkezdődik a birkózás.

A szeptemberi szarvasbőgés hangja semmivel sem téveszthető össze, aki még nem hallotta, mindenképpen tegye meg egyszer, felejthetetlen élménnyel fog gazdagodni.

Forrás: Időkép
Fotó: Depositphotos