Valentin-nap közeledtével nemcsak a virágboltok és csokigyártók kapcsolnak magasabb fokozatba, hanem a szinglik is. Február beköszöntével indul az úgy nevezett “Valentin-napi vadász szezon".

Miközben a közösségi médiát elárasztják a szívecskés reklámok és a boldog párok fotói, sok egyedülálló emberben felmerül a gondolat, hogy ők sem szeretnének egyedül maradni a szerelmesek ünnepén.

Miért pont Valentin-nap előtt kezdi érdekelni az embereket, hogy egyedül vannak?

A párkeresés egész évben jelen van, de Valentin-nap előtt mindenki gőzerővel vág bele a partner vadászatba. Ennek oka nem feltétlenül a szerelem, sokkal inkább a társadalmi nyomás, amit „Valentin egyedül” gondolata ébreszt az emberekben. Sokak számára rémisztő lehet, ezért is próbálunk “kézzel-lábbal” ismerkedni ebben az időszakban.

Melyik módszerek a legkedveltebbek a szinglik körében?

Ilyenkor előkerülnek a még mindig bomba biztos technikák mint például a Tinderes jobbra-balra húzás megállás nélkül vagy a tipikus “Szia, lenne kedved ismerkedni?” üzenetek, amiket természetesen megfontolás nélkül osztogatnak szét vadidegen profiloknak. A Facebook szingli és társkereső csoportjai is megtelnek reménykedő posztokkal, ahol mindenki „komoly kapcsolatot keres”, lehetőleg azonnali határidővel.

Persze ezek mellett ott vannak azok a bátor harcosok is, akik minden számukra szimpatikus ember képei alá odakommentelnek egy szívecskét, egy tüzet vagy egy sejtelmes bókot, abban bízva, hogy legalább egy visszajelzés megmenti őket a Valentin-napi magánytól. Gyakori jelenség, hogy ugyanazok a profilok több csoportban is feltűnnek, gyakran hasonló szövegekkel: „komoly kapcsolatot keresek”, „nem kaland”, „normális férfi/nő létezik még?”. A kommentekben néha gyorsabb az ismerkedés, mint az appokon, bár a siker ráta inkább a szerencsejáték kategóriájába esik.

Ki kit vadászik?

A „préda” kérdése Valentin-nap közeledtével a párkeresés hirtelen természetfilmbe illő jelenetté válik. A vadászok és a prédák szerepe folyamatosan cserélődik: aki ma magabiztos hódító, holnap már kétségbeesetten frissíti az üzeneteit. A „vadász” ilyenkor felismerhető a túlbuzgó jelenlétről, a gyors válaszokról és a gyanúsan romantikus hangulatú emojikról, míg a „préda” többnyire csak sodródik az eseményekkel, nem teljesen értve, mikor lett ilyen népszerű.

Nem minden szingli vadászik

Fontos ellenpont, hogy nem mindenki vesz részt ebben a februári hajtásban.

Egyre többen választják az anti-Valentin hozzáállást: barátokkal töltik az estét, tudatosan egyedül maradnak vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják az ünnepet. Számukra Valentin-nap nem kudarc, hanem egy átlagos szombat vagy egy jó ürügy a pizzára és egy pohár borra. Ez a hozzáállás egyre elfogadottabb, különösen a fiatalabb generációk körében. Ebben az időszakban könnyű elhinni, hogy le vagyunk maradva valamiről, miközben valójában csak egy jól marketingelt keddről vagy szombatról van szó. A rózsaszín köd mögött pedig ugyanazok a hétköznapi emberi történetek zajlanak, mint az év többi napján.

Egy dolog azonban biztos: a szerelem nem naptárhoz kötött. A kérdés inkább az, hogy mennyire hagyjuk, hogy egy ünnep diktálja az érzéseinket.