Lockdown, oltakozás, Vuhan, Covid – mind olyan szavak, amelyeket jó eséllyel 2020. március 11-én hallottunk először. Egy új világ kezdődött 2020-ban, amikor egy, a Távol-Keletről Európába érkező vírus teljesen felforgatta az addig megszokott életünket.

Történt ugyanis, hogy a kínai Vuhan területén elszaporodtak a súlyos tüdőgyulladással járó, vírusos esetek. Ez több volt, mint influenza: komoly mellékhatásokkal járt és magasabb halálozási arányt regisztráltak, mint egy egyszerű, már ismert és kordában tartott betegségnél. A kór aztán villámgyorsan bekúszott Európába és hamar kiderült, hogy ha nem kezdődik nemzetközi összefogás, a COVID az emberiséget olyan mértékben tizedeli meg, amire utoljára a háborúk során dúló vészek voltak képesek.

Magyarországon 2020. január 31-én felállítottak egy operatív törzset, amelynek az volt a feladata, hogy felkészüljön az akkor már megállíthatatlanul terjedő és pusztító vírusra. A működés aztán március 4-én aktívvá vált, ekkor jelentették be az első COVID megbetegedést, amit aztán villámgyorsan sok tízezer követett, majd március 15-én bejelentették az első halálesetet is. Nem volt más választás: alkalmazkodni kellett és a felelősök a teljes lezárás mellett döntöttek.

Lockdown

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egyik napról a másikra otthonainkba kényszerültünk, a munkahelyek és az intézmények ajtajában elfordult a kulcs a zárban és hosszú ideig úgy is maradt. Nemcsak különleges cselekvési terv lépett életbe, de az addig megszokott szabadságot is el kellett felejtenünk. Lehetne ezt romanticizálni: a nagy (újra) egymásra találások időszakát és az együtt töltött, minőségi idő felértékelődését is jelenthette volna. Ehelyett tanteremmé és munkahellyé alakítottuk otthonainkat, óhatatlanul lengte be a hivatalos légkör az addig steril, privát szféránkat. Mivel másképp nem tudtunk kommunikálni, a közösségi oldalak értéke fel-, a valódi közösségeké pedig leértékelődött. Persze, az online meetingek teremtettek néhány vicces helyzetet, és ami az interneten történik, az ott is marad: számtalan videó született a bakikról.

Megváltozott életmód

A vírus ellen védekeznünk kellett, ezért először zárt terekben, majd már az utcán is viseltük – megtanultuk jól – az orrot és szájat eltakaró maszkot. Ha pedig tüsszentenünk kellett, tudtuk, hogy innentől a könyékhajlat használatát írja elő a protokoll. Pontosan tisztában voltunk azzal is, mit jelent a másfél méter távolság, majd ahhoz is hozzászoktunk, hogy vásárlási idősávokat, majd kijárási tilalmat vezettek be. Az orvosok esetleírások, fotók, esetleg videóüzenet alapján diagnosztizáltak, persze annak is örültünk, ha a túlterhelt egészségügyi dolgozók elláttak – meg is tapsoltuk őket esténként az erkélyen állva.
Eleinte még jól is jött az otthoni nyugalom – itt nem a többgyerekes családokra gondolunk -, de elkezdtünk unatkozni. Soha ennyi, a videójátékokkal töltött időt nem számoltak, de megjelentek a kézművesek, az önkéntes lakásfelújítók, majd a legjobb „karanténkaják” és az önjelölt fodrászok is.
Majd hosszú idő után, több szakaszban, végül június 18-án teljesen feloldották az első hullám korlátozásait.

Gazdasági hatások

Kétségkívül a szolgáltató és idegenforgalmi szektor sínylette meg leginkább a lezárások időszakát. Ők a gazdasági mentőcsomagnak köszönhetően mentesültek a járulékfizetési kötelezettség alól. Egy idő után a parkolást is ingyenessé tették a városokban, ami néhol kontraproduktívan hatott, mert bár a tömegközlekedési eszközökről sikerült leterelni az embereket, az önkormányzatok jelentős bevételtől estek el az amúgy is katasztrofális gazdasági helyzetben.
Az ételfutárok forgalma fellendült, csakúgy, mint a keleti dömpingáruké, ami aztán velünk is maradt. A műszaki cikkek értékesítése is virágzott az otthoni kényszermunka miatt, hiszen felszereltük a háztartást a kapcsolattartásra alkalmas eszközökkel, amelyekért már érintésmentesen fizettünk.

Élettani hatások

Egy vírus esetében évek kellenek a nyájimmunitás (igen, ezt a szót is akkor tanultuk) kialakulásához, de a cselekvési tervben a kezdetektől szerepelt a vakcinák tesztelése, ami 2020 decemberében lehetővé tette a tömeges oltást, először orosz és kínai anyagokkal – oltópontokon. A bezártság és az ezzel szinte nullára redukált szociális kapcsolatok miatt egyre szélesebb körben diagnosztizáltak depressziót, amiből sokan még most, öt évvel később sem tudtak teljesen kilábalni.

A COVID vírus Magyarországon három hullámban csengett le, ez idő alatt önmérsékletre és felelős magatartásra kényszerítve felnőttet és gyermeket egyaránt. A határainkat feszegettük, és bár gazdaságilag és morálisan helyreálltunk világjárványból, túl könnyen elfelejtettük a toleranciát…