A tacskó az egyik legkedveltebb kutyafajta hazánkban, sokan választják társállatnak. Azt, hogy városunkban is szeretik a dakszlit, mi sem bizonyítja jobban, mint a pár év alatt hagyománnyá vált Tacsi Tali. A győri újságíró, Domonkos József pedig a közelmúltban könyvben állított emléket a család kedvencének, Maflinak.

„Az embereknek szinte kötelezniük kellene magukat, hogy közvetlen barátságba kerüljenek az állatokkal, mert csak így ismerhetik meg a világot, s azt, hogy ki és mi veszi körül őket. A természethez való kapcsolódáshoz kitűnő lehetőség a kutya, ezen belül is a tacskó. Nemcsak kiváló munkakutya, hanem a legjobb társ is. Szereti a gyerekeket, nagyon ragaszkodik gazdájához, családjához. A gazdákat is összehozza, mert mindig van miről beszélni, hiszen velük élmény az együttélés” – vallja a szerző, aki egy kitalált kerettörténetbe ágyazva tárja elénk tacskója életét.

„Mindent értett, igazi csoda volt. Az anyósom ki nem állhatta a kutyákat, de Mafli a kedvence lett. Amikor látogatóba jött, a kutya kérés nélkül, azonnal odavitte neki a papucsát, ha pedig mi mentünk hozzá, az unszolásunk ellenére sem lépett be addig a lakásba, amíg a mami nem hívta. Egyszer amikor éhes volt, elénk dobta a tálját. Csendben tedd le – mondtuk neki, erre felvette és óvatosan újra lerakta. Két teniszlabdája közül az egyiket mindig magával hozta a sétákra. Ha a bentivel akart jönni, rászóltunk, hogy a másikat hozza, erre azonnal kicserélte. Reggel puszit kaptunk a lábunkra, az ételt pedig kézcsókkal köszönte meg” – emlékezik.

Arról, hogy a három hónapos csöpp állat milyen megpróbáltatások után került hozzájuk, s milyen kalandok kísérték a rendkívül okos kutyus és családja mindennapjait, elolvashatjuk Domonkos József Egy tacskó élettörténete című e-könyvében.