Indián őrzi a cseszneki várat

Fotó: Szigeti Sándor
Szigeti Sándor Fotó: Indán őrzi a cseszneki várat
2022.10.20. 17:27

Ő az Indián. Egykori sikeres lemezkiadó, Szörényi Levente barátja, Bródy János „öccse”, Cseh Tamás indián testvére, az Illés Kluboschok Baráti Kör egyik alapítója, és jó néhány éve immár feleségével együtt a cseszneki vár szíve, lelke és strázsamestere. Ismerjék meg Hegedűs Indián Lászlót, akinek otthona akár egy rocktörténeti múzeum is lehetne.

Hirdetés

Ő Bobi, saját Facebook-oldala van és szívesen körbevezet titeket a várban, ha néha-néha eldobjátok neki a labdát – nagyjából így hangzik el az a meglepő mondat, amellyel újdonsült ismeretségünk kezdetét veszi a cseszneki vár bejáratánál, ahova mint bárki más, mi is kirándulni jöttünk. Bobi (az al-strázsamester) szófogadó kutya, mindjárt hozza is a labdát, és túravezetésre jelentkezik. Közben megakad a szemünk a pulton lévő, Mikó István-féle „Mindhalálig Beatles” albumos egérpadon. A pult mögött álló férfi erre megjegyzi, hogy azt a lemezt ő adta ki.

Itt az ideje, hogy bemutatkozzunk. Indián – aki egyik gyermekkori olvasmányélménye után vette fel és viseli mind a mai napig ezt a nevet – ragaszkodik hozzá, hogy tegeződjünk, mesélni kezd, majd megmutatja házát, és minden mondata egy-egy külön történet:

„Budapesten születtem és kereskedelmi szakközépiskolába jártam, amikor Nagy Ferenc későbbi szobrászművész révén összeismerkedtem Mándoki Lacival, a rajzosok közül pedig Csupó Gáborral, aki később a Simpson-család egyik alkotója lett és saját animációs stúdiót alapított Hollywoodban. Belecsöppentem tehát a művészvilágba, és jártuk az egyetemi klubokat: Omega klub, Metro Klub, a Syrius zenekar klubja és természetesen az örök szerelem és barátság: az Illés. Fiatalkoromban nagyon hasonlítottam Bródy Jánosra, ami jól jött, amikor lányokkal ismerkedett az ember.”

Hogy kerültetek Csesznekre?

A nyolcvanas-kilencvenes években volt egy nagyon sikeres videókazetta-kölcsönző hálózatunk. Egy közel ötszáz négyzetméteres villában éltünk Budapesten a feleségemmel, akivel beutaztuk a fél világot. Aztán a 2000-es évek első évtizedének végén megérkezett a gazdasági válság és a széles sávú internet. Egy csapásra tönkrementünk. Erre csak azt szoktam mondani: egyszer fent, egyszer lent, legalább kipróbálhattuk, milyen „milliomosnak” lenni. Az utolsó belvárosi üzletünket cseréltük el egy régi cseszneki parasztházra.

És miért pont ide jöttetek?

Korábban a nászutunkon jártunk Bakonybélen, akkor varázsolt el bennünket ez a táj. Amikor Budapestről Csesznekre költöztünk, fogalmunk sem volt, miből fogunk megélni. Hat és fél éven át lovakat gondoztunk. Eleinte nem értettünk hozzá, de hamar beletanultunk. Utána pedig jött egy lehetőség, gondnokot kerestek a cseszneki várba. Mondtam, hogy csak akkor vállalom el, ha a feleségemmel együtt csinálhatjuk. Azóta itt vagyunk.

Nem vonz vissza a budapesti élet?

Nincs az a pénz, amiért visszaköltöznénk. Itt csend van és jó levegő. Felújítottuk a régi parasztházat, rendbe tettük az udvart. A korábbi medence helyén zenei relikviákból berendeztem egy nagy szobát. Számtalan korabeli emlék és ritkaság, fotók, újságcikkek, lemezek és könyvek mellett itt őrzök egy ősrégi Edda gitárt, az István, a király című rockopera eredeti, dedikált plakátját, amelynek az ősbemutatója egyébként nem a Városligetben, hanem az Óbudai Amfiteátrumban lett volna. Jó barátságot ápolok Szörényi Leventével és Bródy Jánossal, akinek a házban félfa is őrzi a nevét, amibe egyszer alaposan beverte a fejét, amikor nálunk járt. Ez egy nyitott udvar, ahol minden jó szándékú embert szívesen látunk, ha erre járnak, térjenek be hozzánk.

Galéria: Szigeti Sándor

Hirdetés
Kapcsolódó témák: #Csesznek | #színes | #turizmus |