"Gombóc a torkon - itt hagyott minket 'A' Sajdik Feri, 95 éves korában elhunyt a legnagyobb magyar karikaturista" - osztotta meg a gyászhírt saját Facebook-oldalán Pápai Gábor karikaturista. Sajdik Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas alkotó nevéhez olyan korszakalkotó, ikonikus figurák fűződnek, mint Pom Pom, Gombóc Artúr vagy A nagy ho-ho-horgász szereplői.
“Hogy ki is Pom Pom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon. Föl-le, föl-le jár, mivel egy kis szellő hintáztatja az ágat.” – generációk számára jelenik meg e mondatok hallattán a kis barna szőrpamacs, Sajdik Ferenc feledhetetlen figurája, ahogy ül egy ágon, egy szép, hosszú ágon…
Sajdik Ferenc a magyar képregény és rajzfilm egyik legmeghatározóbb alakja volt. Nevéhez olyan ikonikus figurák fűződnek, mint Pom Pom, Gombóc Artúr vagy A nagy ho-ho-horgász szereplői. Pályafutása során több száz könyvet illusztrált, és évtizedeken át a Ludas Matyi szatirikus hetilap meghatározó munkatársa volt. Hozzávetőleg 300 könyvhöz készített illusztrációt. Saját elmondása szerint örökké vidám családba született. Édesanyja balerina, édesapja – Sajdik Sándor, nevét Dunakeszin utca viseli – sikeres zsoké volt. Gyermekkorát különböző országokban töltötte, többek között Németországban, Görögországban.
Budapesten, a Török Pál utcai Iparrajziskolában, majd a Grafikai Iparrajziskolában tanult és nyomdásznak készült. A rajziskolában meglátott egy nyomtatáshoz használt klisét és azon Pintér Jenő karikatúra-sorozatát. Ekkor egyik pillanatról a másikra döbbent rá arra, hogy az ő pályája alighanem a karikatúra lesz, mint később nyilatkozta az MTI-nek „Valószínűleg eljutottam volna ide egyébként is, mert humoros rajzokat gyerekkorom óta rajzolgattam”. 1955-ben a Rádió- és Televízióújság tördelője és rajzolója lett, és nemsokára közölni kezdte karikatúráit az 1960-as években hetente félmilliós példányszámban megjelenő vicclap, a Ludas Matyi, majd 1965-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc éven át hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat.
Ifjúsági és tankönyvekhez is készített rajzokat, illusztrálta többek között Csukás István, Moravia, Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. Az illusztrációinál csak a rajzfilmjei voltak népszerűbbek. Pom Pom, A nagy ho-ho-ho-horgász, a csokizabáló Gombóc Artúr évtizedek óta a gyerekek és a felnőttek kedvence. Sajdik nevéhez fűződött az 1980-as években a nagyon humoros bontottcsirke-reklámfilm és a tévétorna főcíme is.
Sajdik Ferenc néhány vonalból álló, abszurd stílusa azonnal felismerhető könnyedségéről, humoráról, a szőrös szörnyeiről és a sarkokban, egérlyukakban figyelő, gonosz szemekről. Sajdik Ferencnek azonnal felismerhető, egyedülálló stílusú rajzaiért, kedvesen groteszk, esendő, összetéveszthetetlen karakterű figuráiért, portréiért, nagy sikerű, mára legendává vált rajzfilmjeiért és könyvillusztrációiért, páratlan életművéért ítélték oda a Kossuth-díjat. „Mondani sem kell, hogy örültem neki, főleg mert karikaturista még nem kapott Kossuth-díjat. Nem azért mondom, hogy dicsekedjem ezzel, hanem a szakma nevében örülök” – fogalmazott korábban az MTI-nek.
2012-ben egy interjújában így nyilatkozott rajzolói ars poeticájáról: „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt.”
A művész számos kitüntetést kapott, köztük a Munkácsy Mihály-díjat, a Prima Primissima díjat és a Kossuth-díjat. Csukás István meseíróval közösen írt és rajzolt meséik a mai napig generációk kedvencei.