1986. április 26-a örökre beleégett az emberiség történetét feldolgozó szimbolikus nagykönyv hasábjaiba. A csernobili robbanás az atomenergetika történetének legsúlyosabb balesete volt, közvetlen és közvetett hatásai átívelnek időn, ideológiai, erkölcsi, etikai és földrajzi határokon. A katasztrófa több mint nyolcmillió embert tett ki sugárzásnak, sok ezren meghaltak a közvetlen, illetve a közvetett hatások eredményeként.

A nukleáris energia békés célú felhasználására szólított fel az ENSZ Közgyűlése pénteken, egy nappal a csernobili atomkatasztrófa 40. évfordulója előtt.

Beszédében a közgyűlés elnöki tisztségét betöltő Annalena Baerbock felhívta közölte: a csernobili tragédia rávilágított arra, hogy a nukleáris technológia, még ha békés célokra is használják, alapjaiban különbözik minden más technológiától.

Mint mondta, biztosítani kell az atomenergia kizárólag békés célokra történő felhasználását, amit leginkább erőteljes nemzetközi biztosítékokkal, a nemzetközi jog betartásával és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ) együttműködve lehet garantálni, és így elkerülni egy újabb, a csernobilihoz hasonló tragédiát.

António Guterres ENSZ-főtitkár megemlékezett a katasztrófa következményeit – helyi és nemzetközi szinteken – elhárítani igyekvőkről, hangsúlyozva, hogy a baleset ugyanakkor rámutatott az emberben rejlő nagyságra is – írja az MTI.

“Csernobil sosem csak egy nemzeti tragédia volt, hanem lecke arról, hogy a nukleáris balesetek a nemzetközi közösséget érintik” – jelentette ki, alapvető fontosságúnak nevezve az országok közötti együttműködést és az információk és tapasztalatok megosztását a biztonságos nukleáris környezet kialakításáért. Dmitrij Csumakov, Oroszország állandó ENSZ-képviselőjének helyettese azt mondta, hogy az ilyen jellegű balesetek fontos leckék a világ számára. “Az emberek hibáznak; megfelelő óvatosság híján bármely technológia veszélyforrássá válhat, a legjobb szándék ellenére is” – közölte.

A minden idők legsúlyosabb nukleáris szerencsétlenségének számító csernobili nukleáris baleset 1986. április 26-án történt, amikor – egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet miatt – robbanássorozat rázta meg a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajna északi részén lévő csernobili atomerőmű 4-es reaktorát.

A katasztrófa több mint nyolcmillió embert tett ki sugárzásnak, több ezren meghaltak, a gyerekek körében pedig jelentősen megemelkedett a leukémiás megbetegedések száma.

A robbanás a legmagasabb, hetes szintű besorolást kapta a nukleáris eseményeket rangsoroló skálán; azóta csak a 2011-es fukusimai atombalesetet minősítették így. Az ENSZ közgyűlése 2016-ban nyilvánította április 26-át a csernobili katasztrófa nemzetközi emléknapjává.

Pripjaty neve egyet jelent a nukleáris katasztrófával

A Kijevtől 110, Csernobil városától 18 kilométerre északra, Pripjaty városa mellett 1972 és 1977 között megépített Lenin atomerőmű négy 1000 megawattos könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK-1000 típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorral rendelkezett. A katasztrófát 1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet okozta. A személyzet vészhelyzetet szimulálva akarta kideríteni, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtőrendszer üzemeltetésére. A négyes blokk reaktorának teljesítményét lenyomták és az instabil, alig ellenőrizhető 20-30 százalékos teljesítménysávban üzemeltették, ráadásul elfelejtették bekapcsolni a póthűtőrendszert.

A reaktor ellenőrizhetetlenné vált, s pár másodperc múlva két robbanás vetette szét, majd bekövetkezett a nukleáris olvadás. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, a keletkezett tüzet hajnalra sikerült ugyan eloltani, de magában a reaktorban még napokig volt izzás. A személyzet több tagját és a tűzoltókat magas sugárzás érte, nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanások és a grafittűz a reaktor üzemanyagának körülbelül 3,5-4 százalékát szórták szét, kikerült a környezetbe a nemesgázok 100 százaléka, az illékony izotópok (jód, tellúr, cézium) körülbelül 20 (egyesek számítások szerint 60 százaléka) és a kevésbé mozgékony izotópok (stroncium, cirkónium) 3,5 százaléka – emlékeztet a történtekre az MTI.

A sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődtek meg a kitelepítések, 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között további 72 ezer (más adatok szerint összesen 330 ezer) embert költöztettek el lakóhelyéről, az erőmű körül 30 kilométeres tiltott zónát létesítettek. A vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, a felelősöket tíz év börtönre ítélték.

A szovjet vezetés a Mihail Gorbacsov pártfőtitkár által meghirdetett glasznoszty (nyitottság) politikájával szembe menve próbálta titkolni a katasztrófát. Jóllehet Svédországban már a robbanás napján radioaktív felhőket észleltek a Szovjetunió irányából, az első hivatalos jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a sajtó pedig csak a május 1-jei ünnepségek után számolt be a szerencsétlenségről, az atomerőmű tervezési hibáit államtitokká nyilvánították.

A szennyezés a Szovjetunión kívül két tucat európai országot sújtott, 45 260 négyzetkilométernyi terület fertőződött cézium-137 izotóppal. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett április 29-én, és zömmel az északi, északnyugati területeken mosódott ki. A második hullám Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én érkezett, s a másnapi esők mosták a talajba, de a terhelés messze alatta maradt az Alpokban és Dél-Németországban mért értékeknek.

Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa. Az ENSZ-szervezetek, valamint Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország kormányai által 2003 februárjában létrehozott Csernobil Fórum 2005. szeptemberi jelentése szerint a robbanás okozta sugárzás közvetlenül 56 halálos áldozatot követelt, a katasztrófa nyomán fellépő betegségek áldozatainak száma négyezerre tehető. A Greenpeace 2006-ban közzétett tanulmánya szerint a sugárhatás két évtized alatt mintegy kétszázezer megbetegedést okozott s a jövőben még százezret okoz majd.

Az erőmű épségben maradt három blokkját, és valamennyi hasonló típusú szovjet reaktort leállították; az első és a második blokkot később újraindították, a felrobbant negyedik fölé védőobjektumot, úgynevezett szarkofágot építettek. A Szovjetunió felbomlása után erős nemzetközi nyomás nehezedett Ukrajnára a csernobili erőmű végleges bezárása érdekében, Kijev erről 1995-ben állapodott meg az Európai Unióval, az utolsó blokkot 2000. december 15-én állították le végleg.

A korábban megépített szarkofágra 2016-ban kétmilliárd eurós költséggel egy annál modernebb, 257 méter széles, 108 méter magas, 31 tonnánál is nehezebb védőburkot helyeztek, amelynek élettartamát száz évre tervezik, a régebbi burkolatot 2019-re lebontották. Még ugyanebben az évben engedélyezték, hogy a biztonsági előírásokat betartva turisták látogathassanak a tiltott zónába, és csak 2019-ben százezren éltek a lehetőséggel.

2020-ban, a koronavírus-világjárvány idején erdőtűz ütött ki a védett zónában, s bár a kritikus objektumokat nem érték el a lángok, a turisztikai látványosságok közel harminc százaléka megsemmisült. Oroszország Ukrajna elleni inváziójának első napján, 2022. február 24-én az orosz hadsereg elfoglalta az erőmű területét, de miután az offenzíva márciusban megakadt, a megszállók kivonultak, az erőmű újra ukrán ellenőrzés alatt áll. A háború alatt, 2025 februárjában egy iráni gyártmányú orosz drón csapódott be a szarkofágba, s jelentősen megrongálta azt.

A csernobili robbanás az atomenergetika történetének legsúlyosabb balesete, amely a legmagasabb, hetes szintű besorolást kapta a nukleáris eseményeket rangsoroló skálán, azóta csak a 2011-es fukusimai atombalesetet minősítették hetes fokozatúnak. Ez a két szerencsétlenség jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy több ország, így például Olaszország, Németország, Litvánia és Kazahsztán valamennyi atomerőművét leállította. Az ENSZ közgyűlése 2016-ban április 26-át a csernobili katasztrófa nemzetközi emléknapjává nyilvánította.

Magyarországot északnyugatról érték el először a robbanásból származó radioaktív anyagok

A csernobili atomerőmű negyven évvel ezelőtti robbanásából származó radioaktív anyagok terjedését nagyban befolyásolták a légköri viszonyok, ezért Magyarországot nem keletről, hanem egy északi kitérő után, északnyugatról érték el először a szennyező részecskék – olvasható a HungaroMet Zrt.-nek az ipari baleset évfordulójára készített összefoglalójában.

Felidézték a robbanás körülményeit, aminek hatására a reaktorban lévő több száz tonna grafit napokon keresztül magas hőmérsékleten égett, és május 6-áig több tonna radioaktív elem került a légkörbe. A radioaktív anyagok a reaktor égése során kibocsátott apró koromrészecskék, légköri aeroszolok révén tudtak nagyobb távolságokat megtenni, terjedésüket pedig a légköri folyamatok határozták meg – írták.

Az elemzés szerint a baleset napján, 1986. április 26-án az általában nyugatias alapáramlás helyett egy Fekete-tenger felett kialakult ciklon szélrendszere a szennyezőanyagot északi irányba szállította, így először a skandináv országokban vették észre a radioaktív anyagok mennyiségének növekedését. Később ez a ciklon elvonult, és április 29-én a térség időjárását már egy mediterrán ciklon határozta meg, amelynek hatására Ukrajna irányából rövidebb úton, egyenesen Közép-Európa felé áramlott a levegő. Május első napjaira Csernobil felett az áramlás északira fordult és felerősödött, így a szennyezés nagyobb területen oszlott el, nagy szerencséjére a sűrűn lakott kijevi térségnek.

Magyarországot négy hullámban érte el a szennyezőanyag. A baleset után a radioaktív anyagok először Skandinávia irányába indultak el, majd onnan visszafordulva érkeztek a Kárpátok közelébe. A Csernobilból származó radioaktív anyagok így északról visszafordulva érték el Magyarországot, és először április 30-án Szombathelyen ugrott meg az aeroszolokból mért sugárzás mértéke.

A tanulmányban megjegyezték: a radioaktív anyagok “kihullása” a levegőből nagyságrenddel nagyobb volt ott, ahol a záporok és zivatarok porszívóként összegyűjtötték a sugárzó aeroszol részecskéket. Az első, nagyobb radioaktivitással bíró, északról érkező légtömeg részben Magyarország felett “találkozott” a délkeletről északnyugat felé mozgó zivatarokkal, ennek hatására az ország nyugati határánál, illetve Ausztriában, az Alpok keleti oldalán jelentős mennyiségű szennyező anyag mosódott ki az intenzív csapadékkal, a felhő maradék része pedig nyugat felé húzódott.

Május 1-jére már a Kárpát-medence fölött is nagy koncentrációban volt jelen radioaktív aeroszol, ami ezúttal keleti irányból közelítette az országot. A nagy számban kialakuló záporok, zivatarok hatására jelentős mennyiség ki is ülepedett a belső országrészeken, de térbeli eloszlása rendkívül szeszélyes volt, mert már nem szervezett zivatarrendszerekről volt szó. A szennyezés mértékéről azt írták, Pécsen például április 30-áról május 1-jére közel ötszázszorosára nőtt a légköri radioaktivitás.

Május 2-ától a csapadék csökkenésével csökkent a kiülepedés is, ezáltal egyenletesebbé, egyben magasabbá is vált a radioaktív elemek légköri koncentrációja.

Május 3. után dél, délkelet felől érkezett a harmadik hullámban további szennyezett levegő, különösen a Dunántúl fölé, de az ülepedés ismét inkább a délnyugati, nyugati szomszédoknál volt jelentős. Május 5-étől ismét változott az uralkodó áramlás, amivel még további szennyezés érkezett kelet felől, de egyre csökkenő koncentrációban.

Az erőműből összesen kibocsátott veszélyes anyag körülbelül 0,02 százaléka hullott Magyarországra április 29. és május 5. között, a kiszabadult radioaktív sugárzásnak pedig 0,06 százaléka érte el Magyarországot, ami töredéke az ukrán és fehérorosz területeket érő szennyezésnek – írta a HungaroMet.

Visszatért az állatvilág

A csernobili zóna mára posztapokaliptikus tájjá vált: a növényzet visszahódította a területeket, megjelentek olyan állatok, amelyek korábban nem voltak nagy számban jelen, például farkasok. Az elhagyott Pripjaty városát teljesen benőtte az erdő. „Megállt az idő – Lenin plakátok, szovjet idők jelszavai a falakon, minden úgy maradt, ahogy 1986-ban volt” – írja az Index.

Az új ukrán vezetés 2019-ben turisztikai paradicsommá akarta változtatni Csernobilt, mivel normális és ellenőrzött körülmények között ott nyugodtan lehet sétálni anélkül, hogy életveszélyes sugármennyiséggel találkoznánk. Ha valaki egyszer néhány napra ellátogat oda, nem fog baja esni. De azt azért érdemes fejben tartani, hogy a veszélyes anyagok a földben és porszemcséken találhatók, így bizonyos időjárási körülmények esetén akár veszélyesek is lehetnek.

A Viasat History ma este különleges dokumentumfilmmel jelentkezik a katasztrófa kapcsán: