Bagdi Bellával beszélgettünk

A jó élethez önbecsülés kell

Szabó Csilla
2019.09.20. 10:11

Bagdi Bella Teréz anyát tartja szellemi vezetőjének kamaszkora óta, akinek hatására apáca szeretett volna lenni. Az elmúlt tíz évben a Dalai Láma tanításai és a pozitív pszichológia határozzák meg világszemléletét és munkásságát. Nem sikeres szeretne lenni, hanem olyan ember, aki hozzá tud járulni ahhoz, hogy béke legyen a világunkban.

Hirdetés

Önismeret, önszeretet, önbecsülés kell az életünkbe, Miért fontos, hogy önbecsülésünk legyen?

Minden, amit saját magunkról és a lehetőségeinkről gondolunk, az elsősorban az önbecsülésünkkel van összefüggésben. Minél alacsonyabb az önbecsülésünk, annál nagyobb mértékben befolyásolnak minket a negatív élmények. Az önbecsülésünk mértéke alapjaiban határozza meg életünket, lelkiállapotunkat és azt, hogy mi mindent tudunk elérni az életben.

Saját életében mikor érezte először, hogy a boldogsággal szeretne foglalkozni?

Az én életem egy tökéletes példa arra, hogy meg lehet változtatni a körülményeinket azáltal, hogy mi magunk kezdünk el változni. Nagyon sérült családból származom, belőlem is egy sérült fiatal felnőtt lett, alacsony önbecsülési szinttel, ami miatt rengeteg küzdelmen és kudarcon kellett keresztül mennem. Azonban 27 évesen hoztam egy tudatos döntést, hogy meg akarom találni azt az utat, amin keresztül élhetőbbé tehetem az életemet. Ekkor kezdődött el az önismereti, önkeresési és az öngyógyítási időszakom.

Sikeres könyvszerző, dalszerző, előadó. Meditálások, koncertek, képzések és iskolai boldogságórák fűződnek a nevéhez. Hogyan tud ennyi mindenhol helyt állni és sikert elérni?

Ha választhatnék, nem sikeres ember szeretnék lenni, hanem olyan ember, aki hozzá tud járulni ahhoz, hogy békét hozzunk ebbe a világba. Éppen ezért sosem gondolok arra, hogy vajon meg tudok-e felelni. Egyszerűen csak hagyom, hogy a sorserők vezessen engem. Van, hogy olyan területre vezetnek, amelyekre magamtól sohasem lépnék rá. Ilyen volt tíz évvel ezelőtt az éneklés, és ilyen a boldogságóra program is. Úgy gondolok magamra, mint aki eszköz Isten kezében, és arra megyek, amerre a feladatom van. Egyértelmű terelésnek köszönhetem azt is, hogy egy éve egyetemre mentem, jelenleg pszichológia szakos hallgató vagyok.

A boldogság kitölti az életét… Boldogságtérkép, boldogságórák, boldogságprogram. Mit ért el az évek során ezekkel?

Nagyon sokat tanultam és sikerült beépítenem a napi rutinomba a számomra legfontosabb boldogságfokozó és problémakezelési technikákat. Büszke vagyok rá, hogy prof. Oláh Attila a tanítványának fogadott és ő mentorál engem ezen az úton. Már több mint 1300 oktatási nevelési intézmény vezette be a pedagógiai programjába a pozitív pszichológia empirikus kutatásaira épülő boldogságórákat, több mint 7000 pedagógus és 100.000 gyermek részvételével, de ez nem az én érdemem. Ez egy fantasztikus csapatmunka, aminek a legjavát a pedagógusoknak köszönhetjük, akik megtartják a boldogságórákat. Az én szerepem ebben az volt, hogy egy rendszerben elhelyezve elindítottam ezt a programot.

Hogyan „talált rá” Önre a karitatív vagy akár az önfejlesztő, motivációs koncert?

Ez egy hosszú folyamat volt, a saját gyógyulásom érdekében kezdtem el olyan dalokat írni, amelyek egy magasabb tudatszintre emeltek. A környezetem támogatott ebben és kérték, hogy tegyem elérhetővé, hogy ők is hallgathassák ezeket a dalokat. Sosem gondoltam volna, hogy valaha énekesnő lesz belőlem, vagy hogy koncerteket fogok tartani. De a sorserők másképpen akarták. Aztán ahogy elkezdtem változni, gyógyulni, megerősödni, egyre egyre fontosabbá vált az, hogyha a dalaimmal, a bennem lévő képességeimmel segíteni tudok, akkor szeretnék segíteni, mert tudom milyen érzés elveszettnek, gyengének, szárnya töröttnek lenni ebben a világban.

Ki valójában Bagdi Bella?

Egy a hétmilliárd érző emberi lény közül, nem több és nem kevesebb. Ember, aki szeretné kihozni magából a legjobbat és a legtöbbet, aki szeretne hasznára lenni ennek a világnak, aki ugyanolyan sérülékeny, mint bárki más, és ugyanúgy a boldogságot keresi az életében és szeretné elkerülni a szenvedést, mint minden más ember ezen a földön. 14 éves koromban egy barátnőm megkérdezte, mi akarok lenni, majd ha felnőtt leszek. Azt válaszoltam, békehozó. Mivel az egész gyerekkoromat egy családi viszályoktól hangos és sokszor bántalmazásig is elfajuló otthonban nőttem fel, valahogy sok mindent megmagyaráz abból, miért ez lett a fő témája és iránya az életemnek.

Hirdetés
Kapcsolódó témák: #zene |