Az ismert toposz úgy tartja, bölcsek, és bár kétségkívül intelligens, alkalmazkodóképes állatok, de az emberi jellemvonást nem lehet a baglyokra húzni.
Az életmódjuk miatt titokzatosság és misztikum övezi ezeket a madarakat, a hatalmas szemük figyelmet követel, a küllemük tekintélyt parancsol.
Közép-Európában, így hazánkban is számos bagolyfaj él: csak hogy a gyakoriakat említsük, az erdei fülesbagoly, az uhu, a macskabagoly, gyöngybagoly, kuvik és a réti fülesbagoly az, amivel lehet találkozni Magyarországon. Illetve lehetne, ha nem élnének titokzatos életet.
A baglyok ugyanis éjszakai ragadozók, a kiváló látásuk és hallásuk segíti őket abban, hogy az éj sötétjében is zsákmányt találjanak. Az erdei fülesbagoly – ami a nevével ellentétben kerüli a nagy, zárt erdőket – rágcsálókra, főleg mezei pockokra vadászik. A 35-40 centiméter testhosszú, 300-400 gramm körüli állatok az év nagy részében párban élnek, de a téli időszakban nagy csoportokba verődve töltik napjaikat. A Dunántúlon rendkívül elterjedt fülesbagoly a „lakhatás” tekintetében kényelmes megoldást választ: a varjúfészkekbe költözik még úgy is, ha épp annak jogos tulajdonosát és kivitelezőjét kell onnan kiköltöztetnie.
A sikeres vadászat és a jó rejtőzködés kulcsa a tollazatuk: a rejtőszínnek köszönhetően szinte láthatatlanok tudnak maradni, a különleges felépítés miatt pedig csaknem hangtalanul képesek repülni. Mégis jó, ha a fülünkre hagyatkozunk a baglyokkal kapcsolatban: a jellegzetes huhogás, kuvikolás, vagy épp az éles sikolyok segítségével tudjuk azonosítani ezeket a csodálatos madarakat.
És mit tegyen az, aki baglyot szeretne tartani? Be kell látni, ők vadállatok. Ragadozók, ebből fakadóan éles csőrük és hosszú, hegyes karmaik vannak. Annak, aki kellően elszánt és jól megfontoltan a madártartás mellett dönt, a fajtaválasztásnál figyelembe kell vennie, hogy a Magyarországon honos, illetve a veszélyesnek minősített fajokat tilos tartani. A tenyészetben született, gyűrűzött és CITES-engedéllyel (azaz a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmére vonatkozó egyezményhez kapcsolódó okirat) rendelkező madarat fogadhatjuk otthonunkba. A nem hétköznapi kiskedvenc jól érzi magát a lakásban és a neki kialakított, kültéri volierben, és rendkívül jól alkalmazkodik az emberi környezethez és életritmushoz. Nem árt azonban észben tartani, hogy ezek az állatok 30-40 évig élnek, a tollváltással is piszkolnak (azon túl, hogy nem szobatiszták), rendkívül öntörvényűek és a táplálásukhoz szükséges eleséget sem lehet a sarki boltban beszerezni. Ha hozzá is jutunk a jégbe hűtött rágcsálókhoz, elkél egy külön hűtőszekrény a tárolásukhoz. Annak ellenére, hogy a Harry Potter-filmekből ismert, Hedwig nevű bagoly még inkább növelte a madár népszerűségét, senkit sem biztatunk arra, hogy a varázslótanonc miatt vállalkozzon egy ilyen élőlény befogadására. Az állattartás felelősség!
A legkülönlegesebb magyar bagoly a Kérem a következőt! című televíziós rajzfilmsorozat főhőse, egy uhu (latinul Bubo bubo) – innen már nem nehéz kitalálni, hogy a diagnosztizálásban rendre csődöt mondó dr. Bubóról van szó. A madár az Orvosi „Begyetem” elvégzése után egy fa odvában nyit rendelőt, ahol Ursula nővérrel oldják meg a betegek ügyes-bajos dolgait, „mellékesben” pedig a barátja, Sólyom csőrmester által kergetett bűnözők pszichoszomatikus kórképeit kutatja. Az írók, a „Rímhányó” Romhányi József és Nepp József rendkívüli módon forgatják ékes anyanyelvünket a Pannónia Filmstúdióban készült jelenetekben – ez, és a társadalomnak tartott görbe tükör adja a sorozat zsenialitását.