„Mindig megérint, amikor a zarándokok a bizalmukba avatnak és vallanak az életükről” – mondja Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát. Az atya 2009 óta egyet sem hagyott ki a győri, pannonhalmi, bakonybéli és tihanyi bencés monostorokat összekötő Szent Benedek Zarándoklatok közül. Ahogy fogalmaz, számára ez egy szolgálat, hisz az út során csoportot vezet, előadást, tanítást, liturgiát tart. Idén csaknem százan csatlakoztak a több mint 100 kilométeres zarándoklathoz, amelynek témáját a hála gondolatköre adta.
Annyi izgalomra okot adó év van mögöttünk, gondoljunk csak a covid-járványra, az Ukrajnában jelenleg is dúló háborúra, vagy épp az áremelkedésekre. Ezek mind szorongással tölthetik el az embert – mondja a főapát. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek olyan külső, objektív körülmények, amelyeken – bármennyire is szeretnénk – nem tudunk változtatni, nem mi irányítjuk azokat. „Ami a mi kezünkben van az az, hogy miként viszonyulunk mindehhez. Arra van ráhatásunk! Szoronghatunk, de attól nem lesz jobb. Vagy szembe is nézhetünk a nehézségekkel, és dönthetünk úgy, hogy inkább arra helyezzük a hangsúlyt, amiért hálásak lehetünk” – fejtegeti. Eszes Leventét, aki Molnár Mártonnal együtt a zarándoklat főszervezője, különösen is megérintette az idei téma. „Úgy éreztem, a hálaadás területén van hova fejlődnöm. Ezért aztán jobban is figyeltem a tanításokra, impulzusokra az út alatt” – mondja.
A zarándoklat keretét ezúttal is a napi zsolozsmázás adta. A reggeli laudest, a napközi imaórát és az esti vesperást is együtt imádkozták. Az út során az aktuális témával kapcsolatos felvezetéseket, tanításokat hallgattak meg a résztvevők, amelyeket a megosztások során átbeszélhettek, a hosszabb csendesebb szakaszokon pedig elmélyíthettek magukban. Idén a szervezők némileg módosítottak az útvonalon. A Pannonhalmi Főapátsághoz tartozó ménfőcsanaki templom 250 éves jubileuma alkalmából arra vették az irányt és ott imádkozták el a laudest.
Levente is Ménfőcsanakon került szorosabb kapcsolatba a bencés közösséggel, hittanra járt a plébániára. Majd 16 évvel ezelőtt elhívták az első Szent Benedek Zarándoklatára, amelyen azóta is minden alkalommal részt vesz. „Az elmúlt években nagyon sokat gazdagodtam ettől a zarándoklattól. Minden alkalommal egy olyan lelki táplálékot nyújt és lehetőséget az elmélyülésre, amit sehol máshol nem éltem át. Olyan, Istennek adott intenzív egy hét, amelyet a hétköznapokban lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz lenne megvalósítani. Amit a Szent Benedek Zarándoklat tud adni, az az Istenhez való közeledés tapasztalata közösségben és csendben” – fejtegeti.
Sokan „hoznak magukkal” az útra egy-egy személyes témát, amiben szeretnének egy kis iránymutatást kapni, vagy épp elfogadni valami nehézséget – meséli Cirill főapát. Mások pedig egyszerűen hagyják magukat meglepetni a Jóisten által. „A fizikai fáradtság, vagy amikor például hőség van, az leköti az ember figyelmét, de teljesen másképp, mint a mindennapok stressze a munkahelyen, a kapcsolatainkban, vagy a megbeszélnivalók sűrűjében. A Szent Benedek Zarándoklat teremt egy olyan nyugalmat, szellemi környezetet, amiben az ember teret tud adni a spirituális vágyainak.”
Levente egész eddigi zarándokélete legmagasabb pontját élte át idén, amikor Tótvázsonyba háromnegyed órás virrasztást tartottak. A Jézus-imát énekelték egész idő alatt, amely így szól: „Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!” Mint mondja ebben az egy mondatban olyan hihetetlen mélység van, amit első hallásra lehetetlen feltárni. A folyamatos ismétlés azonban – ráadásul közösségben végezve – segít, hogy megsejtsünk valamit ebből. „A közösség nem csak a fizikai, hanem a lelki zarándoklatban is egy nagyon erős megtartó erő. Egyedül egészen más menni, mint együtt”. A zarándokok közül pedig többen is már húsz éve mennek együtt, Isten segedelmével remélhetőleg még hosszú évekig.