Szemszög

Száz éves a székely himnusz

J. Kovács Andrea
2021.04.23. 14:16

Április 17-én volt száz éve, hogy Csanády György székelyudvarhelyi költő megírta a Mihalik Kálmán által megzenésített Székely himnusz szövegét.

Gyerekként hallottam először, hét évvel a Ceaușescu diktatúrát elsöprő véres forradalom előtt. Emlékszem, az egyhetes erdélyi autóbuszos kirándulás minden napján rácsodálkoztam valamire. Hol a majdnem üres élelmiszerboltokra, ahol kizárólag száraztésztát lehetett kapni, hol a benzinkutak előtt kilométerekre kígyózó gépkocsisorokra. Elemér bácsi, az idegenvezető elmagyarázta, hogy az üzemanyaghiány miatt aki tankolni akar, az szabadságra megy, beáll a sorba, s szerencsétől függően egy, két vagy három nap múlva benzinhez jut. Meglepő volt, hogy a modern nagyváradi szállodában nem folyt a csapból meleg víz, mert aznap éppen a Körös túl oldalán lakókat részesítették ebben a kegyben. Persze a táj szépsége, a látnivalók kimeríthetetlen tárháza minden kényelmetlenséget feledtetett.

Egyik nap autóbuszunk lerobbant, s a csoport több órás kényszerszünetet tartott. Sétálgattunk a Maros menti kis faluban, ahol a helybéliek között gyorsan terjedt a hír, hogy anyaországi magyarok érkeztek. Ma is látom a mosolygó arcokat, akik lelkesen köszöntöttek bennünket. Hozzám egy korombeli lányka lépett oda, s néhány perc múlva már úgy pusmogtunk, mint a legjobb barátnők. Megajándékozott egy pici hímzett terítővel, én pedig pár darab – nálunk is menőnek számító – Donald rágógumit nyomtam a kezébe. A köztünk lévő teljes bizalom megpecsételéseként Idácska egy igazi titkot is megosztott velem: van egy énekük, amit szigorúan tilos elénekelni, mert ha meghallják, azonnal börtönbe csukják az embert. A mondottakra rácáfolva, halkan dúdolni kezdte a dallamot, majd a szöveget is énekelte: „Ki tudja merre, merre visz a végzet…” Azonnal libabőrös lettem. Dermedten hallgattam, s közben azon gondolkodtam, hogy új barátnőm biztos félreértett valamit. Hiszen hogyan lehet börtönbe zárni valakit egy ilyen gyönyörű dalért?

Az autóbuszt megjavították, s mi könnyes búcsú után továbbindultunk. Alig vártam, hogy a titokra rákérdezzek mindentudó idegenvezető bácsinknál. Mosolygós arca akkor nagyon elkomolyodott, megsimogatta a fejem, s azt mondta, ezek nem gyereknek való témák. A hátralévő napokon nem is esett több szó a dologról, a rengeteg élmény velem is majdnem elfeledtette.

Aztán hazafelé jövet már Magyarországon, a busz nótázó utasai közül valaki énekelni kezdte. Akkor tanultam meg a Székely himnuszt.