Ihász Gáborra emlékezünk

75 éves lenne, akitől tudjuk: Múlnak a gyermekévek

Fotó: Youtube videó

Ihász Gábor igazságtalanul korán ment el, annyi mindent adhatott volna még a magyar könnyűzenének. Csodálatos dalaiban őrizzük hangját, mosolyát, ápoljuk emlékét. Ha nem csillagként ragyogna 32 éve, akkor október 29-én lenne 75 éves. Rá emlékezünk.

A foci volt a mindene és persze a Vasas, ahol a testvére, Kálmán kiváló labdarúgó volt, s a magyar válogatottal olimpiai aranyérmet is nyert. Gábor is az NB1-ben vitézkedett, sajnos azonban sokáig nem tehette, mert szívproblémái közbeszóltak, pedig akik látták azt állítják: ő is sokra vihette volna stoplisban.

A fiatal srác azonban nem tört össze, imádott csapatánál maradt, s masszőrként segítette tovább a focistákat. Kislánya megszületése után végül a zene is berobbant az életébe. Első sikerdalát is lányához, Adriennehez énekelte. Arról, amellyel minden apának szembe kell néznie egyszer: kislánya bizony szerelmes lesz. Ebben a dalban pedig minden benne van, amit egy lányos apuka elmondhat:

A legnagyobb sikere a Múlnak a gyermekévek, amely szintén soha nem veszti el aktualitását, S. Nagy István csodálatos szöveggel ajándékozta meg barátját, s ezzel (is) örökre beírták magukat a magyar könnyűzene legendái közé. A „Csillag vagy nékem” szintén egy ilyen nóta: érzésekről szól, amit az élete során mindenki legalább egyszer megtapasztal. Ide sorolható az „Olyan jól esik mindig” is, ami szintén könnyfakasztóan őszinte.

Ihász Gábor munkásságában, előadói személyiségében egyébként talán ez volt a legcsodásabb: hitelesen, természetesen énekelte a dalait, a mindennapokról. Semmi felesleges cukormáz, semmi kitaláció. Az egykori focistából vált énekes bátran bevallotta mindenkinek, hogy bizony ha a labda előkerül akkor „Elszáll a gondom”. Mert az élet végül is ennyire egyszerű kellene, hogy legyen: ”A mérnök úr, a házmester és a beat-zenész, mind együtt játszhatunk.”

Ihász Gábor soha nem tagadta meg a labdarúgó múltját, s hogy ezer szállal kötődik a focihoz. Nem sütkérezett testvére sikereiben, új lendületet vett az élete, és más területen mutatta meg, hogy „Amíg dobog a szív és bírja a láb…”

„Megcsodálok másokat, akik futnak könnyedén,
igaz, én is rúgtam egy-két gólt a stadion zöld füvén.
Úgy visszahívnám az éveket, de sajnos nem lehet,
már más cipőben járok, s vívok új küzdelmeket.”

Divatos szóval élve „bevállalta”, hogy a „Bolond kis életünk”-ről is énekeljen, és bizony a kislányt is meg akarta állítani hogy válaszoljon. Lehetne még sorolni a rengeteg kedves, érzelmes, őszinte nótát, mert Ihász Gábor igazságtalanul rövidre sikerült munkássága rengeteg gyöngyszemet tartogat.

Nem tudom, milyen lett volna a tovább, 4 éves voltam, mikor ő 42 évesen elment, nem dobogott tovább a szív és nem bírta a láb… Nem tudom, csak elképzelem, hogy ezt a vonalat vitte volna tovább a zenében, mert ez állt neki jól, ilyennek szerette meg a közönség, s ebben volt ő hiteles. Biztos, hogy rengeteg időt töltött volna a gyermekeivel, Andrienneval és Gáborral, na meg a kis unokájával, s rengeteget focizott volna. Néha talán még a Vasas meccseken is láthattam volna… Élte volna tovább a férfiak, édesapák, nagypapák átlagos életét, s ment volna a rengeteg fellépésre, stúdiózásra, forgatásra. A nappalija falát számos platina lemez díszítené, s most 75 évesen, családja körében meccset nézne, talán még egy sört is inna míg biztatná a csapatot, s biztos vagyok benne, hogy nagyon boldog lenne.

Köszönjük, hogy megszülettek ezek a dalok, köszönjük, hogy kaptunk! Boldog születésnapot az égi színpadokon és focipályákon!

Ihász Gábor élete:

1946. október 29-én született. Édesanyja konyhai alkalmazottként dolgozott. Édesapja a Magyar Honvédségnél volt hivatásos tiszt, mellette amikor ideje engedte labdarúgóbíróként tevékenykedett. Bátyja, Kálmán a Vasas labdarúgócsapatában focizott, ahol magyar bajnok lett és 1964-ben, a tokiói olimpián a magyar válogatottal elhódították az aranyérmet. Gábor is focizott, ő is a Vasas igazolt játékosa volt, sőt 16 évesen az ifjúsági válogatottba is bekerült.

A Középiskolai tanulmányait 1961-ben kezdte meg az Irinyi János Gimnázium és Vegyipari Szakközépiskolában, ám 1963-ban átiratkozott a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba. A gimnáziumi évek alatt ismerkedett meg feleségével, Pintér Évával, akivel 1966-ban házasodtak össze. Még ebben az évben kiderült, hogy szívproblémái miatt nem folytathatja tovább az élsportot. Ám nem szakadt el a labdarúgástól, mert masszőrként továbbra is a Vasas csapatát erősítette.

Két évvel később született meg lánya, Adrienne, akihez az egyik nagy slágere, a „Szerelmes az én lányom” című dal is szól. Ezekben az években ismerkedett meg a zenével, autodidakta módon képezte magát, soha nem tanult zenélni vagy énekelni. Nagy segítséget jelentett zenei pályafutásában és a dalok szerzésében jó barátja, S. Nagy István a kor elismert dalszövegírója.

Az igazi siker és az ismeretség 1977-ben érkezett el Ihász Gábor életében, amikor is a Metronóm ’77 fesztiválon „Múlnak a gyermekévek” című dalával elnyerte a közönségdíjat. Ezzel berobbant a magyar zenei mezőny élvonalába, egyre többen ismerték meg nevét és dalait, az említett nótából pedig hatalmas sláger született, amely még napjainkban is számos alkalommal csendül fel.

A kor nagyjai közül remek barátságban volt Szécsi Pállal és Máté Péterrel. Kiváló munkakapcsolat alakított ki többek között Malek Miklóssal, Heilig Gáborral, Solymos Antallal és Payer Andrással is. Ám munkáját a kor könnyűzenei vezetése jelentősen nehezítette, de a zene iránt érzett elkötelezettsége és alázata továbblendítette a holtpontokon.

Első nagylemeze 1980-ban jelent meg, amelynek az Ihász I. címet adta. Egy évvel később megszületett kisfia, Gábor, aki második házasságának gyümölcse volt, ugyanis ekkor már a Vasas kézilabdázója, Hajós Mária volt a felesége.

Két évvel később jelentkezett új albummal, amely követte az elsőt, így az Ihász II. nevet kapta. 1986-ban, 40 éves korában megszületett unokája, amit hatalmas ajándéknak tartott az életében.

1989. június 29-én súlyos és hosszan tartó betegség következtében, Ihász Gábor, megannyi sláger és nagyszerű dallam szerzője tragikusan fiatalon, 42 évesen elhunyt. (Forrás: zene.hu)