Ezt a szezont egy ETO-szurkoló sem írta volna alá előre – mert mindegyik át szerette volna élni inkább. Szárnyal az ETO FC, a tabella parádésan néz ki: 31 forduló után 4. helyen áll a csapat.

Ha rövidebb szakaszokra bontjuk a bajnokságot, elképesztő, amit látunk: az elmúlt 5 meccsen 5 győzelem, és ezzel a bajnokság legjobb csapata az ETO. 10 meccsre visszatekintve ugyan a Fradi áll az első helyen, de 15, 20, sőt 25 meccses formát nézve is az ETO szerezte a legtöbb pontot! Újoncként a bajnokságban. Kezeljük helyén a dolgot, és most még nehéz megmondani, hogy az ETO túlteljesít-e, vagy valóban csiszolatlan gyémánt volt csak a szezon elején.

Szurkolói utazásokban is élményteli időszak ez: nemrég Újpesten vendégeskedtünk, a stadion közelében páran igyekeztünk feltűnésmentesen várakozni egy metrómegállónál. Újpest nem egyszerű hely, tetoválások, sálak, mezek könnyen elindíthatnak egy konfliktust meccsnapon kívül is. Egy emberre vártunk, természetesen a klasszikus, zöld ETO-mezben érkezett meg. Két perc sem kellett egy népesebb, és felhevült hangulatban lévő, lila ruhás csapatnak, hogy kiszúrja a dolgot. Kezdett felhorgadni a hangulat, majd egy nyugodtabb tag a másik féltől elvágta az egészet: „hagyd, nekik legalább van csapatuk…”

Ne feledkezzünk meg a „Vidi” elleni győzelemről sem. Sokévnyi frusztráltságból felszabaduló örömmel skandálhattuk a meccs végén, hogy „hárombólhárom”. Mert az ETO három meccsből háromszor verte meg a szezonban a székesfehérváriakat, és ez a szurkolók között komoly fegyvertény. Ne kiabáljuk el, de: irány Európa!