Az olimpiai láng tegnap kialudt a tokiói Olimpiai Stadionba, az olimpiai zászló már Párizst, a 2024-es játékok rendező városát illeti meg, valahogy egy kicsit mindenki szokja még, hogy ennyi volt az idei, meglehetősen furcsa sportünnep. Nagy Roland pedig élvezi a szabadságot, ami most leginkább azt jelenti, hogy végre oda mehet, ahova akar, na meg persze azért oda, ahova a rendkívül rugalmatlan, de nagyon kedves japánok engedik.

Tizennégy nap. Ennyi volt az, amelyet Nagy Rolandnak a Győr+ Média sportriporterének karanténban, vagy sokkal inkább buborékban kellett töltenie kint Tokióban. Ez tömören annyit jelent, hogy a számára otthont adó hotel és a versenyek helyszíne között közlekedhetett csupán, illetve a kijelölt utcán lévő boltban vásárolhatott magának élelmiszert, ott sétálhatott kicsit, de figyelnie kellett az órát, s nem érte meg rendetlenkedni.

Ugyanis a Japánok rendkívül szabálykövető emberek, s amellett, hogy nagyon kedvesek, meglehetősen rugalmatlanok is. Épp tegnap jött a hír, hogy a magyar kajak-kenu csapatból is többeknek visszavonták az akkreditációját, mert ott ünnepeltek, ahol nem lett volna szabad. Persze esetükben ez már mindegy volt, de két georgiai cselgáncsozót még a meccsük előtt zavartak haza tiltott városnézésért.

Rolandnak szombaton telt le a 14 napos „börtön”, aznap még a versenyekkel volt elfoglalva, de vasárnap kialudt a láng, s véget ért a XXXII. Nyári Olimpiai Játékok. Sportriporterünk tehát fogta magát, s nyakába vette a várost, persze továbbra is szigorúan mindenhova csak maszkban mehetett, de legalább már mehetett.

S hogy a világ tényleg ici-pici, arra a legjobb példa, hogy a Tokyo Torony legmagasabb szintjén találkozott magyar újságírókkal, köztünk ráadásul a Kossuth Rádió győri munkatársával, Cseszregi Balázzsal.

A Győr+ Rádió műsorvezetői Bajzát Zsuzsi és Orosz Sanyi persze arról is érdeklődött, hogy Roland hogy látja az egész olimpiát, s a legfontosabb kérdés is kiderült: Zsuzsinak meglett az áhított hűtőmágnes, már csak az kell, hogy ne kapcsolják le vele Rolandot a reptéren. A viccet félretéve sportriporterünk is egyetértett vele, hogy a mostani olimpia kimagaslóan jól sikerült, akkor is, ha aranyból több volt Rióban, viszont összességében Tokióban több érmet és pontot szereztek a magyar sportolók.

Arról is beszélni kellett, mi sajnos sokaknak fáj: mégpedig a koronavírus világjárvány. Hiszen Japán annyira, de annyira készült, hogy jó eséllyel minden idők legjobb olimpiáját rendezhette volna meg. A Covid-19 azonban közbeszólt, s ezt már senki nem adja vissza Tokiónak. Roland elmesélte, hogy nagyon rossz érzés volt látni az üres szurkolói zónának, az elhagyatott szurkolói helyszíneket, amelyek nem tudták ellátni a feladatukat.

„Csonka olimpia volt, amint mindenki nagyon sajnál.” – mondta Roland, majd rögtön hozzátette, hogy az viszont nagyon örömteli, hogy legalább meg tudták rendezni. „Nem veszett kárba a sportolóknak a munkája, az erőfeszítése amit a felkészülés alatt beleraktak 4-5 éven át. Kettős érzések vannak bennem. Jó volt itt lenni, jó volt megélni. Sajnálom, hogy én a munkám töredékét tudtam elvégezni csak, hiszen teljesen elszigeteltek minket újságírókat a sportolóktól akikről mindennek szólnia kellett volna, s így nagyon nehéz. Hatalmas köszönet minden sportolónak, s persze kiemeltem a magyaroknak!”– zárta Roland, aki alól szinte kihúzták a padot ahol ült, hiszen a mindig precíz japánok már pakolnak össze, hiszen a láng kialudt, vége az olimpiának.

Hallgassátok meg az egész beszélgetést!