A német labdarúgó válogatott és a Hannover 96 csapat kapusa Robert Enke 2009. november 10-én lett öngyilkos. Halála ráirányította a figyelmet az élsporttal járó nyomásra, emléke pedig azóta sem halványul.
Robert Enke, a kiváló képességekkel megáldott kapus önkezével vetett véget az életének 2009. november 10-én. Lakóhelyétől nem messze vonat elé ugrott, azonnal szörnyethalt. Mindössze 32 éves volt. A német válogatottban számítottak rá, különösen, hogy Oliver Kahn és Jens Lehmann karrierje is a végéhez közelített. Klubcsapatában, a Hannover96-ban csapatkapitányként őrizte a kaput, méghozzá kiválóan, a szurkolók istenítették a szimpatikus fiatalembert.
Rajta és feleségén, Teresan kívül viszont talán senki nem tudta, milyen démonokkal kellett nap, mint nap szembenéznie a sportolónak. Hiába a kívülről csillogó karrier, a Benfinca, majd a Barcelona hívása, hiába a válogatottnál lévő stabil hely, Robert nem volt jól. Nyomasztotta annak is a terhe, hogy a külföldre igazolás nem igazán sikerült megfelelően, nyomasztották magánéleti gondok is. Feleségével bár imádták egymást, hatalmas törést jelentett a fiatal kapusnak, amikor az épp csak kettő éves kislánya Lara veleszületett szívbetegség következtében elhunyt. Belegondolni is lehetetlen, mit érezhet ilyenkor egy szülő, s főleg egy olyan apa, aki a hétköznapinál többet szorong, akinek vállán folyamatosan ott ülnek a láthatatlan démonok és nem hagyják nyugodtan nem hogy élni, gondolkozni sem.
Robert kért segítséget szakemberektől is, viszont mindvégig rettegett, hogy ha kiderül depressziója, ha nyilvánosságot kap szorongó természete, sportolói karrierjének vége szakad.
Féltette imádott sportágát, a biztos pontot az életében. S félt attól is, hogy az örökbefogadott kislányukat Leilát is elveszítik azért, mert ő nem egészséges mentális.
Félt, mégis ameddig csak bírta, kivezette a Hannover96 csapatát a pályára és odaállt a gólvonalra. Bravúrokat mutatott be, biztos pontként állva játékostársai mögött. A zöld gyepen magabiztos volt, míg az életben szorongó és rettegő. A rá nehezedő valós vagy vélt nyomást 2009. november 10-én nem bírta tovább. Legyőzte őt a depresszió és a szorongás démona, a világ pedig megdöbbenve fogadta a halálhírét.
A hannoveri városi stadionban búcsúztatták, ott, ahol igazán otthon volt. Rengetegen voltak, halála mindenkit mélyen megrázott. Kislánya, Lara mellé helyezték örök nyugalomra. Felesége Teresa láthatóan és érthetően összetört. 2006-ban előbb kislányát, majd 2009-ben élete szerelmét, a férjét is el kellett temetnie. Teresa azonban erős asszony, s tudta, Robert emlékét ápolnia kell. Már csak azért is, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az élsporttal járó nyomást nem mindenki viseli egyformán, a sportolók pedig igenis, merjenek segítséget kérni!
Ne élje meg egy ember sem szégyenként a depressziót, mert a titkolózásnak még több szorongás, s akár tragédia is lehet a vége.
Robert Enke 13 éve nincs köztünk. Emléke nem halványul, mert sokan vannak, akik nem engedik fakulni. S ez így van jól…