Nem kell ahhoz profinak lenni, hogy a mozgás szerepet kapjon az életünkben, de mindenképpen főt kell hajtanunk azok előtt, akik hivatásukként tekintenek a sportra és eredményeikkel öregbítik hazánk jó hírnevét.

A kiemelkedően sikeres hazai sportéletet és azok résztvevőit huszonöt évvel ezelőtt, 2000. május 6-án ünnepelték először Magyarországon. Ezzel a kontinens első szabadtéri sportversenyére emlékeztek, amelyet a Magyar Athletikai Club (MAC), a legrégebbi honi sportegyesület rendezett Budapesten. A sporteseményen atlétikai és ökölvívó-számokban mérkőzhettek meg a résztvevők.

A magyar sportegyesületek azóta már számtalan bajnokot avattak, nemcsak a hazai versenyeken, de a nemzetközi porondon is szépen szerepelnek sportolóink. A szöuli (1988) és barcelonai (1992) olimpiákról 11-11 aranyéremmel térhettek haza a magyar sportolók, a dobogó legmagasabb fokára a vívás sportágban állhattak fel.

Minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja Gerevich Aladár vívó volt, aki hat olimpián összesen tíz érmet (ebből hét aranyat) nyert, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akikért már mi is izgulhattunk a nyári játékokon – Kásás Tamás, vagy Kiss Gergely vízilabdázó, Hosszú Katinka úszó, vagy épp hazai vizekről Kammerer Zoltán.

Emlékezzünk meg azokról is (a teljesség igénye nélkül), akik már nincsenek köztünk: a legendás vízilabdázó Benedek Tiborról, vagy épp Csollány Szilveszterről, akinek számos izgalmas, büszke pillanatot köszönhetünk.

Idézzünk fel egy hidegrázós pillanatot, amit épp neki köszönhetünk, lássuk a 2000-es Sidney Olimpia aranyat érő gyűrűgyakorlatát:

Nyitókép: Keleti Ágnes tornász (Fotó: mult-kor.hu)