Jubileumi esztendő az idei az ETO FC labdarúgócsapata számára, amely hatvan, negyven és tíz évvel ezelőtt is aranyérmes lett az élvonalban. Ebből az apropóból cikksorozatot indítottunk, amelyben bemutatjuk az 1963-as, az 1983-as és a 2013-as felejthetetlen diadal hőseit. A tíz évvel ezelőtti aranyéremről ezúttal Holanek Zoltán mesélt, aki hét esztendőn keresztül segítette rehabilitációs edzőként a zöld-fehér focicsapatot. Hogy a munkáját mennyire magas színvonalon végezte, jelzi, később a magyar futballválogatottnál is számítottak a szakértelmére, jelenleg pedig az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes ETO női kézilabda-együttesének stábjában tevékenykedik erőnléti edzőként.
,,Óriási munka volt a tíz évvel ezelőtti aranyérem megszerzésében. Mindenki, aki a klubnál dolgozott, a maximumot nyújtotta. Az ember mindig azért kezd bele valamibe, hogy sikeres legyen, és emlékezeteset alakítson. Ez a diadal tényleg történelmi győzelem volt, hiszen Győr városa 30 éve várt az újabb bajnoki címre labdarúgásban. Különleges játékosok futballoztak az ETO-ban, ez mindenképpen elengedhetetlen volt a sikerhez. Ahogy az is, hogy a Pintér Attila vezette edzői stáb kiemelkedő csapatot építsen a keretből, amelyet a legkülönbözőbb nemzetek focistái alkották” – magyarázta Holanek Zoltán. A szakmai stábban betöltött szerepéről is beszélt.
,,Az elsődleges feladatom az volt, hogy segítsem a sérült játékosok rehabilitációját, felkészítsem őket a visszatérésre, egyénileg foglalkozzak velük. Emellett a munkakörömhöz tartozott a meccsek előtti bemelegítések levezetése, illetve hogy segítsem a játékosok konditermi munkáját” – árulta el Holanek Zoltán, aki többek között a horrorsérülést szenvedett Jarmo Ahjupera, valamint Vladimir Djordjevics és Lazar Sztanisics rehabilitációját is rendkívül profin menedzselte. Mindhárom játékos komoly egészségi problémával küzdött a 2012–13-as idényben, de miután felépült, a pályán tudott segíteni a csapatnak a bajnoki aranyérem megszerzésében.
A szakember szerint az ETO akkoriban a legjobban felépített futballklubnak számított hazánkban.
,,Rendkívül iránymutatóan működött a klub, nyugati profizmus jellemezte az ETO-t. A tulajdonos minden feltételt megteremtett a sikeres szerepléshez, a klubnál dolgozó szakemberek pedig hozzátették mindehhez a tudásukat és a kemény munkájukat. Nekünk akkoriban nem álltak rendelkezésünkre komoly analizáló rendszerek, mint manapság, nem tudtunk GPS-alapú, pontos méréseket végezni. Viszont a stáb kiemelkedő edzésmódszereket alkalmazott, volt például vízben való regenerációs futás, szaunázás, hengerezés és passzív nyújtás. A lábtenisz-versenyek minden alkalommal óriási presztízscsatát jelentettek, megmutatták, hogy győztes mentalitású játékosok alkotják a keretet. Elmondhatom, az ETO focicsapatánál eltöltött évek meghatározók voltak az életemben. Megtanultam nyomás alatt dolgozni, milyen az, amikor egy főnök fegyelmezett, s határozott elképzelése van mindenről. A legfontosabb ugyanakkor mindig az eredmény, amely igazolja, hogy valamit jól csináltak vagy sem. Márpedig az ETO akkoriban a legjobb futballcsapat volt Magyarországon, s erős mezőnyben bajnokságot tudott nyerni. Ha nem dolgoztam volna az ETO fociklubjánál, s nem lettünk volna sikeresek, aligha kerülhettem volna később a futballválogatotthoz, majd a világ egyik legjobb női kézilabdacsapatához” – tette hozzá Holanek Zoltán.