Jubileumi esztendő az idei az ETO FC labdarúgócsapata számára, amely hatvan, negyven és tíz évvel ezelőtt is aranyérmes lett az élvonalban. Ebből az apropóból cikksorozatot indítottunk, amelyben bemutatjuk az 1963-as, az 1983-as és a 2013-as felejthetetlen siker hőseit.
Hajszán Gyula 1979 és 1989 között erősítette a Rába ETO-t, 247 bajnokin 61-szer volt eredményes. Tagja volt a győriek történetének legsikeresebb csapatának, amely a ’80-as években végigverte a hazai mezőnyt. A korábbi csatár, aki a győri közönség egyik kedvenc játékosa volt, az NB I.-ben kétszeres bajnoknak és ezüstérmesnek, valamint egyszeres bronzérmesnek mondhatja magát. A magyar válogatottban 1982 és 1989 között 36 alkalommal szerepelt, és 4 gólt szerzett. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon szereplő nemzeti csapatnak.
„A Budapest-központú bajnokságban nem igazán örültek annak, hogy bajnokok lettünk. Amiatt meg aztán pláne bosszankodtak az illetékesek a fővárosban, hogy sikerült megvédenünk a bajnoki címünket. Az első aranyérem megszerzése is óriási eredmény volt, de azt hiszem, a bajnoki címvédésünk volt a csúcs. Rendkívül egységes csapatot alkottunk, és Verebes József személyében volt egy zseniális edzőnk. Akár még a triplázás is meglehetett volna, de odafent megvétózták az átigazolási kísérleteinket. Kardos József vagy Róth Antal érkezhetett volna a védelemünkbe erősítésként, de nem hagyták jóvá a szerződtetésüket. Persze az ETO játékosait is próbálták máshova csábítani. Ami engem illett, határozottan nemet mondtam a Honvédnak, nem akartam elhagyni az ETO-t, amelytől mindent megkaptam. Győrben lettem élvonalbeli játékos, szenzációs közönségünk, csapatunk és edzőnk volt. Utólag is úgy gondolom, jól döntöttem” – emlékezett vissza Hajszán Gyula, aki önkormányzati képviselőként tevékenykedik, s ahogy a futballpályán, úgy politikusként is sikeres.
Az egykori kiváló támadó nagyon jól érezte magát azon az eseményen, amelyet az 1983-ban elért bajnoki diadal 40 éves jubileuma apropóján is rendeztek a klub székházában. Az összejövetelen az ETO 1963-as és a 2013-as aranyérmeseit szintén köszöntötték.
„Különleges nap volt, örülünk, hogy az egyesület az egykori játékosai mellett áll, és egyszerre három generációt is köszöntött. Bárcsak úgy alakulna, hogy 10 vagy 15 év múlva egy újabb aranygeneráció csatlakozik majd hozzánk. Sajnos erre most kevés esélyt lehet látni – tette hozzá Hajszán, aki elmondta, sajnos ritkán van alkalma találkozni korábbi „harcostársaival”, így megbecsüli az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket. “Ahogy lenni szokott, ezúttal is foghíjas volt a társaság, sajnos nem tudott mindenki eljönni. Sokfelé sodort bennünket az élet. Ilyenkor megvitatjuk, kivel mi történt az elmúlt időszakban, és persze nosztalgiázunk is. Sajnos vannak, akik egészségi problémákkal küzdenek, nekik igyekszünk segíteni teljes erőnkkel. A Magyar Labdarúgó-szövetségnek van egyébként egy központi programja, amelyen keresztül a rászoruló egykori futballistákat támogatja, de mi is igyekszünk mindent megtenni értük.”