Immár egy hete edzőtáborozik Székesfehérváron a magyar női kosárlabda-válogatott. Székely Norbert szövetségi kapitány több győri játékost is meghívott, a szakmai stábjában Iványi Dalma edzőként, Burdi Szabolcs pedig masszőrként segíti. Székely Norbert a Győr+ Médiának adott interjúban elmondta, Győr fontos bázisa a magyar kosárlabdának.

Nagyon hiányzott már a labda pattogása, a cipők csikorgása a parketten?

El nem tudom mondani, mennyire – kezdte felsóhajtva Székely Norbert. Imádom a családomat, és nagyon szerettem azt az időszakot, amelyet a vírushelyzet miatt együtt eltöltöttünk, de nyilván az embernek olyan impulzusokra is szüksége van, amelyeket a munkája válthat ki benne. Nekem a kosárlabda a közegem immár 25 éve, és jól érzem így magam – ami szerencse, hogy ezt látom a játékosokon is.

Lelkesen érkeztek a meghívottjai az edzőtáborba?

Igen, nagyon motiváltak, és ilyenek voltak a pandémiás időszak alatt is, ez nekem rengeteget jelent. Ez egy összetartó, értelmes, értékes közösség, amelyet nekem kell vezetni, egyengetni, és ez mindig nagy izgalommal jár. Nagyon sokszor hangsúlyoztam már, hogy amikor 2017-ben felkértek erre a posztra, tényleg nem akartam szövetségi kapitány lenni, viszont annál jobban élvezem most, és nehezen mondanék le arról a lehetőségről, hogy lássam a játékosaimat fejlődni, előre lépni.

A játékosok motiváltságával nincs baj, de mi a helyzet a fizikai felkészültségükkel?

Ez a válogatott egyénileg és közösségi szempontból sem olyan kosárlabdázókból áll, akik hanyagolták volna a munkát a leállás alatt. A meghívottak dolgoztak otthon, elvégezték azokat a feladatokat, amelyeket kiosztottunk.

A jelenlegi munkát nagyon befolyásolja, hogy az elkövetkezendő időszak kapcsán is sok a bizonytalansági faktor?

Valóban rengeteg a kérdőjel. Kezdjük a játékoskerettel, amely mindig is sok nehézséget okozott. Természetesen van egy mag, amely állandónak tekinthető, de a körülötte lévőket folyamatosan keressük, próbálgatjuk. Nagy probléma, hogy nem tudunk edzőmeccseket sem játszani, és nem egyszerű úgy éles helyzetre készülni, hogy közben nem lehet tesztelni az edzéseken gyakoroltakat.

A legnagyobb bizonytalanság mégis abból adódik, hogy nem tudjuk, miként folytatódnak az Európa-bajnoki selejtezők az ősszel. Reménykedünk, hogy novemberben és februárban befejezhetjük a kvalifikációt, de ha nem, akkor baj van, hiszen jelenleg 17.-ek vagyunk az európai ranglistán, selejtezők nélkül pedig az első 16 léphetne csak pályára a jövő évi Eb-n.

Ez agyrém, de nem ezzel kell foglalkozni – hiába van ott a fejekben –, hanem azzal, hogy olyan csapatot rakjunk most össze, amely novemberben működőképes lesz. Persze nem egyszerű jelenleg begyakorolni valamit, amelyet majd az ősz végén, a hollandok elleni tétmeccsen kell hasznosítani.

A szűk keretben négy győri játékos is szerepel, Barnai Judit, Dubei Debóra, Török Ágnes és Weninger Virág. Kijelenthető, hogy Győr fontos bázisa a magyar kosárlabdázásnak?

Igen, ez így van, de igaz ez mondjuk Szekszárdra, vagy éppen Miskolcra is. Nyilván vannak a jelenlegi keretben olyan győri játékosok, akik fontos szereplők lehetnek és lesznek is.

Dubei Debórára és Weninger Virágra külön kitérnék. Szövetségi kapitányként jó döntésnek látja, hogy elköszöntek az Euroligában szereplő Soprontól és Győrbe tették át a székhelyüket?

Nem szeretnék minősíteni átigazolásokat, sőt, nem is szoktam letenni a voksomat, még akkor sem, ha kikérik a véleményemet. Azt szeretem inkább láttatni a játékosokkal, hogy milyen pozitív, illetve negatív hozadékai lehetnek egy-egy döntésnek. Ők határoznak a sorsukról. Szerencsére ebben a közösségben már nagyon jól működik a kommunikáció, sokat beszélgetünk, a játékosok is gyakran kérdeznek, és megteszem én is ugyanezt viszont, de a döntés az övék, én csak bízom benne, hogy saját sorsukat jó irányba befolyásolják ezáltal. A klubjukban sokat játszó játékosokra nagy szükségünk van, ez most remélhetőleg az előnyükre fog válni.

Mi a legfontosabb cél az edzőtáborozás alatt?

A cél mindig az eredményesség, amely a legfontosabb követelmény is. Szeretném, ha ez a csapat ott lehetne az Eb-n, de nincsen kikövezett útja. Most négy hetünk van arra, hogy összerakjuk a keretet, a taktikai repertoárt, és ennek kell működnie novemberben és februárban.

Persze távlatokban is gondolkodom, és talán most álomnak tűnik, de nem tartom kizártnak, hogy a magyar válogatott hamarosan világbajnokságon, vagy olimpián szerepeljen, ha a női szakág olyan ütemben fejlődik, mint ahogy most látszik.