Dróth Zoltán 37 évesen sem zárná le fantasztikus futsal-pályafutását, jelenlegi csapatával, a Veszprémmel akar újra bajnokságot nyerni. A sportág hazai legendájának karrierje Győrben kezdődött, játszott a világválogatottnak is beillő kazah Kairatban, megmutatta tudását két Európa-bajnokságon, ám pályafutását a nemzeti csapatban nem úgy zárta le, ahogy szerette volna. A szövetségi kapitány azt állította, Dróth lemondta a válogatottbeli szereplést, a játékos szerint szó sem volt ilyenről.

„Volt pár álmatlan éjszakám a történtek miatt. Az Európa-bajnoki selejtezők előtt egy videóhívásban a szövetségi kapitány közölte, hogy nem hív meg az összetartásra. Az indok annyi volt, hogy a csapatnak így lesz a legjobb. Karrierem legmélyebb bugyraiban voltam ekkor, elsősorban azért, mert olyanok alkotják a szakmai stábot is, akikkel korábban együtt játszottam, régóta ismernek, és egy telefont nem kaptam tőlük sem, hogy mi az oka a mellőzésnek” – emlékezett vissza a történtekre Dróth Zoltán, aki a válogatottban 106 gólt szerzett, amivel ő a rekorder.

Dróth gyerekkorában az ETO korosztályos csapataiban játszott, később azonban nem úgy alakult a nagypályás karrierje, ahogy szerette volna, hiszen tizenhat és tizennyolc éves kora között minden érdekelte, csak a foci nem. „Most már kijelenthető, hogy nem volt meg bennem a megfelelő alázat és kitartás. A futsal szerelem volt első látásra, azt éreztem, hogy ezt a játékot rám szabták. A szülőfalumban, Tápon játszottam éppen, Hiba Feri bácsi volt az edzőm, és ő mondogatta, hogy a futsal nagyon jól áll nekem, ezzel komolyabban kell foglalkozni. Egy nagyon sikeres ETO alakult ki, jöttek a bajnoki aranyak, a kupagyőzelmek. Válogatott lettem, komolyan vettem az egészet, és ezáltal más emberré is váltam.”

A 167-szeres válogatott futsalos hat és fél éves győri szereplés után 2015-ben úgy döntött, szerencsét próbál külföldön, az akkor a világ egyik legjobb klubjának számító Kairat Almatinál. „Szerencsém volt, hogy a családom, a feleségem támogatott a nagy kalandban, egy percig nem volt kérdés, hogy költözünk Kazahsztánba. Ami kint fogadott, azt nem hittem el, eszméletlenül jó körülmények vártak. A világ legjobbjait igazolták le, volt nyolc brazil, hat kazah és egy iráni csapattársam, én voltam az egyetlen európai. Egy évvel korábban én ezeket a sztárokat még a tévében néztem. Emberileg, szakmailag is sokat tanultam, fejlődtem. Az élet persze néha nehéz volt, télen mínusz 25 fokban az egynapos vonatozások az ellenfelekhez nagyon gyötrelmesek tudtak lenni.”
Dróth hazatérése után Szombathelyen csapatkapitányként vezette bajnoki címig a klubot, most pedig a Veszprémmel vannak hasonló tervei. Pályafutása legemlékezetesebb pillanatai azonban a válogatotthoz kapcsolódnak.

„2015-ben a Románia elleni Eb-selejtező döntött arról, hogy kijutunk-e az Eb-re. A debreceni mérkőzés utolsó pillanatában fejeltem a győztes gólt. Felrobbant a csarnok, őrületes ünneplés kezdődött. Nem nagyon nézem vissza a meccseimet, de ezt láttam párszor. Ez volt karrierem talán legnagyobb élménye.”