Tizenhat esztendővel ezelőtt hunyt el Puskás Ferenc, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, olimpiai arany- és világbajnoki ezüstérmes labdarúgó, akit a legismertebb magyar embernek tartanak.

Minderre kivételes pályafutásával szolgált rá. A goal.com portál szavazásán minden idők legjobb futballistájának is megválasztották, és a nemzetközi szövetség (FIFA) listáján is szerepel, amelyen a történelem legkiválóbb játékosait jegyzik.

Tizenhat évesen a Kispest játékosaként lépett először pályára a magyar élvonalban, majd egy hónappal a 18. születésnapja előtt, 1945. március 2-án a magyar válogatottban is bemutatkozott: gólt is szerzett Ausztria ellen.

A magyarok által ,,Öcsinek”, a spanyolok által ,,Panchónak” becézett világklasszis csatár a Kispesttel öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpiai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert. 1953 novemberében a Wembley-stadionban kétszer talált be az évszázad mérkőzésén, amikor a mieink 6:3-ra kiütötték Angliát. 349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt ért el, míg a válogatottban 85 találkozón 84-szer volt eredményes.

1958 és 1966 között erősítette a spanyol Real Madridot, amelynek színeiben, minden sorozatot figyelembe véve 262 mérkőzésen 242 gólt lőtt. Legemlékezetesebb mérkőzése a Királyi Gárdában az 1960-as Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő volt. A Real Madrid 7:3-ra verte a német Eintracht Frankfurtot. Puskás négy gólt szerzett a fináléban. Ez máig csúcs, egy futballista sem volt képes hasonló teljesítményre. A Reallal öt spanyol bajnoki címet, egy Király-kupát (Copa del Rey) és három BEK-trófeát nyert.

Visszavonulása után spanyol, görög, egyiptomi, chilei, szaúd-arábiai, osztrák, észak-amerikai, paraguayi és magyar csapatok mellett edzősködött. Legjobb eredményét a görög Panathinaikosszal az 1970-1971-es idényben érte el, amikor ezüstérmes lett a BEK-ben.