Ábrahám Csaba örök barátságokat, nagyszerű ellenfeleket, kimagasló eredményeket, és világbajnoki részvételt is köszönhet a kajakozásnak. A legnagyobb álma, az, hogy olimpián versenyezhessen, mégis pillanatok alatt szertefoszlott. A felkészülés finisében a dunavarsányi edzőtáborban tudta meg, hogy hiába edzett keményen éveken keresztül, Magyarország a szocialista blokk országainak bojkottja miatt nem indul az 1984-es Los Angeles-i olimpián. A kajakoslegenda nemcsak pályafutásáról, hanem a Győri VSE elnökeként a városban egyre népszerűbb vízilabdáról is beszélt a Győr+ Média sportos podcastjében, a Spílerben.
„Tizenöt évesen kezdtem a kajakozást, és én voltam az a híres ember, aki egy edzésen tizenegyszer is ki tudott borulni a tanuló kajakból, majd ugyanennyiszer képes volt visszamászni is. Az edzők látták, hogy kitartó vagyok, és annyira nem is ügyetlen. Junior koromra nemcsak utolértem a többieket, hanem a válogatottba is bekerültem” – mesél az egykori kajakos a kezdetekről, majd arról, hogy milyen volt a legelső győri aranygeneráció tagjaival, Sztanity Zoltánnal, Benkó Tamással, majd Kadler Gusztávval együtt edzeni.
„Ha becsukom a szemem és elképzelem az akkori életet a vízi telepen, a legelső emlék, ami beugrik, az a szenzációs kekszgyári vaníliaillat, ami belengte a környéket. Az egyetem építi most ott a tudásközpontját, ami egy csodálatos létesítmény lesz, de én akárhányszor arrafelé megyek, érzem az orromban azt a Speciál-illatot. Ezen a helyen edzettünk mi, bár az előttem lévő generáció végezte el a bányászmunkát, és rakta le a sportág alapjait Győrben.”
Ábrahám Csaba a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor egy sportoló legnagyobb álma szertefoszlik egy pillanat alatt. Egy sikerekre éhes kajakosválogatott készült az olimpiára, lezajlottak a válogatók, összeállt a csapat, ám az utolsó pillanatban kapták a hírt, hogy Magyarország nem lesz ott az ötkarikás játékokon.
„Ez nagy trauma számunkra, nehéz is volt erről beszélni évekig, illetve egy csomó negatív következménye is volt, ha mégis megtettük. Edzőtáborban voltunk, és az olimpiai felszerelés már nálunk volt, amikor jött a Szovjetunió döntése, hogy ők nem indulnak a Los Angeles-i játékokon, hozzájuk gyorsan csatlakoztak a románok, és Jugoszlávia kivételével mindenki ebből a blokkból. Az idősebb versenyzők, akik úgy könyvelték el, hogy ez lehet az utolsó olimpiájuk, teljesen összetörtek. Mi, fiatalok szintén traumaként éltük meg, de bennünk ott volt a halvány reménysugár, hogy lesz még rá időnk” – beszélt a magyar sport egyik legnagyobb szégyenfoltjáról, a sok versenyző pályafutását lenullázó döntésről Ábrahám Csaba, aki napjainkban a Győri VSE elnökeként főként a vízilabdások útját egyengeti, és az egyesület egyre szebb sikereket ér el.
„A kajak-kenu előrébb tart, mint a vízilabda, hiszen utóbbi a városban jóval rövidebb múlttal, kisebb hagyományokkal rendelkezik. Fokozatosan lépkedünk előre, haladunk az úton, és ha elég jók vagyunk, elérjük a céljainkat. Most az OB I.-es női csapat szerepel a kirakatban, de a fiúknál is komoly tervek vannak.”