A magyar kultúra napja alkalmából Győrben is egymást érik az élménydús rendezvények. Szerdán délután az Újvárosi Művelődési Házban Balázs Lívia etnográfus mutatta be Népi próza a Rábaközben című második önálló kötetét, mely fél évszázados kutatás eredménye.

A könyv az első összefoglaló gyűjtés a tájegységről, a teljesség érdekében más néprajzosok munkáit is megtalálhatjuk benne. A bevezető tanulmányok után több mint kétezer közlést olvashatunk. Vannak köztük történeti és eredetmondák, helyi és betyármondák, kincs- és hiedelemmondák. Érdekesek és olykor humorosak a valóságtörténetek, csakúgy mint a falucsúfolók. Utóbbiak igen elterjedtek voltak, néhány falu – Szil, Páli, Kóny – kifejezett céltáblája volt a csúfolóknak.

Balázs Lívia úgy véli, ezeknek az önérzetnövelő fricskáknak valószínűleg gazdasági okai lehettek. Ám a csipkelődések egyáltalán nem voltak ártalmatlanok, a búcsúkban komoly verekedések törtek ki miattuk, s bizony nemegyszer vér is folyt.

Ha egy rábapordányi fiú átment Pásztoriba és elkurjantotta magát: „Pásztoricska jó falucska, kevés kenyér, sok káposzta”, azonnal összeugrottak a legények. Mára megváltozott a helyzet, a községek igyekeznek jóra fordítani a csúfolókat, a kónyiak például bikafesztivált rendeznek.

A legnagyobb fejezetet a hiedelemmondák alkotják, melyben a modern ufótörténetek is helyet kaptak, ami igazi kuriózum, hiszen még senki nem publikált ebben a témában ekkora mennyiségű anyagot. Ezeket régebben a tüzes embernek meg a ludvércnek tulajdonították, s mivel félelmet keltettek, ezért muszáj volt valahogy megmagyarázni. Az ufótörténetek igazából a megmagyarázhatatlan fényjelenségekről szólnak, amit az adatközlők „valaminek” neveznek. A legtöbb ilyen jellegű sztori a nyolcvanas-kilencvenes évekből származik, de az észlelők nehezen nyíltak meg, attól tartva, hogy nevetségessé válnak.