Fabiny Tamás evangélikus püspök kapta idén a Szent Márton-díjat. Hortobágyi T. Cirill főapát szerint Szent Márton példája, hogy „nyitottan fordul mindenki felé” ma is iránymutató, és ugyanez a nyitottság jellemzi a díjazott Fabiny Tamást is: „Nem fél odafordulni senkihez Krisztus erejében.”
A Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok által alapított kitüntetést 2025. november 14-én adták át a Szent Márton-bazilikában.
Cirill főapát az idén 801 éves Szent Márton-bazilikában elhangzott ünnepi beszédében kifejtette, hogy a kert, a bazilika és a kerengőkert elválaszthatatlanok egymástól.
Felidézte, hogy a szerzetesközösség idén a kert témájával foglalkozott. Annak szépsége mellett sérülékenységére is felfigyelt, különösen a klímaváltozás következményei miatt. Cirill atya köszönetet mondott az arborétum megújítását támogató Agrárminisztériumnak, továbbá a könyvtárat fenyegető kenyérbogárfertőzés elhárítását és az állományvédelmi munkálatokat támogató kormányzati szereplőknek – Magyarország kormányának, a Miniszterelnökségnek, a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak, valamint az Energiaügyi Minisztériumnak – és minden jószándékú segítőnek.
„Megrendítő volt közösségünknek megtapasztalni azt, hogy egy egész közösségi hálózat hordoz minket.”
Ahogy azt a főapát kifejtette, azért „vagyunk képesek másokat hordozni, mert átéljük, hogy minket is hordoznak.”
„A mai társadalom kínál elég helyzetet nekünk is, hogy új erőre kapjunk, ha esetleg megfáradtunk volna. Viszály és megosztottság van elég. És Márton életre kel, hogy rendet tegyen. Azaz, hogy helyreállítsa a békét.” Ezt, vagyis a helyreállított békét hagyta végrendeletkén és örökségként az Egyháznak és a világnak.”
A főapáti köszöntő után Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Gyerekkori emlékével érzékeltette a jótett örömét: 6–7 évesen lesegített egy idős nénit a buszról, és az örömtől hazáig futott. Szerinte a koldussal köpenyét megosztó Szent Márton és a leprást megölelő Szent Ferenc is hasonlót élhetett át.
Idézte XIV. Leó pápát is, aki szerint sokféle szegénység létezik: kulturális, kapcsolati, a háború okozta szenvedés, a béke és az oktatás hiánya. A püspök szerint adni a szegényeknek azt is jelentheti, hogy az igaz, a jó, a szép, a szent kincseit továbbadjuk. A pannonhalmi bencés közösség szerinte éppen ezeket a kincseket „őrzi, ápolja, sugározza”, amelyekre „az emberiségnek jobban szüksége van, mint a földi kenyérre”.
Az ünnepségén végén adták át a Szent Márton-díjat. A Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok attól a céltól vezérelve alapította a kitüntetést, hogy hozzájáruljon nemzeti örökségünk, kulturális értékeink, továbbá a tettekre fordított szociális elkötelezettség minél jobb megismertetéséhez, valamint felmutassa és egyben megőrizze hazánk egyedülálló adottságait és elismerje az ezeket a célokat szolgáló kimagasló emberi teljesítményeket.
Az idei díjazott, Fabiny Tamás evangélikus püspök egész pályafutását elkísérte és útmutatásul szolgálat számára az erőtlenekről való gondoskodás, az odafordulás képessége, az alázatból, imádságos közösségből merített erő. Közéleti érzékenységét mutatja gondolata, hogy Pál apostol ugyanazokat a hadi utakat használta, mint a római légiók – vagyis Isten igéjének hirdetése során ma sem lehetünk óvatoskodók, bátran kell élnünk minden kommunikációs csatornával a misszió érdekében.
Fabiny Tamás köszönőbeszédében úgy fogalmazott: „Nagyon megrendített és meghatott ez a kitüntetés.” Külön öröm volt számára, hogy a Lutheránia Énekkar és Zenekar is fellépett dr. Kamp Salamon karnagy vezetésével.
Szent Márton példáját idézve elmondta: „Jobban melegít egy fél köpeny, ha megosztjuk valakivel, mint egy egész, ha megtartjuk magunknak.”
A Szent Márton-nap minden alkalommal lehetőséget teremt arra, hogy a Főapátság hálát adjon barátainak, mecénásainak az egész éves támogatásért. A könyvtár megmentésén és az arborétum rehabilitálásán túl is számos területen talált együttműködő partnerekre a szerzetesközösség idén.
Szöveg: Pannonhalmi Főapátság