Szépen művelt ültetvények, lankás dombok, hangulatos kispincék és modern szőlőbirtokok, háttérben a világörökségi védettségű főapátsággal. Egy különleges borvidék, ahol már a rómaiak is műveltek szőlőt, és amely egyre komolyabb babérokra tör.
Elég csak egy pillanatra megállni a Pannon-táj valamelyik csendes völgyében, vagy egy magaslatra felkapaszkodva jó mélyet szippantani a levegőbe: az ember máris érzi, hogy különleges kisugárzású helyen jár.
A vidék és a bor kapcsolata egészen a régmúlt időkig nyúlik vissza, hiszen már a római korban is műveltek itt szőlőt. Aztán a római légiók elmentek, a bor viszont maradt. Ékes bizonyítéka ennek a Pannonhalmi Főapátság 1001-ből származó alapító oklevele, amelyben a korabeli magyar források közül elsőként tesznek említést a szőlőtermesztésről. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy nem egyszerűen az egyik legrégebbi magyar borvidékről van szó, hanem a honi borászat egyik bölcsőjéről is.
Pécsinger János szerint mindez fokozott felelősséggel jár, és úgy látja, ennek a borvidéknek a termelőit a folyamatos újrakezdés jellemzi:
„Nagyon fontos, hogy az itteni szőlő- és borkultúra a mai napig azokra az alapokra épül, amelyet a derék bencés atyák több mint ezer évvel ezelőtt leraktak. Ha fellapozzuk a történelemkönyveket, azt láthatjuk, hogy bármilyen vész is érte a borvidéket, az a lendület és tenni akarás, ami az itt élő termelőkben munkált, mindig utat tört magának. Lehetett az tatár dúlás, török hódoltság, filoxériajárvány vagy éppen államosítás: ha kellett, kitartó munkával és hittel a borvidék a semmiből is újraépítette magát” – emeli ki a Pannonhalmi borvidék Hegyközségének elnöke.
Kevesen tudják viszont, hogy a pannonhalmi borvidék nem csupán a legkisebb, hanem egyúttal a legfiatalabb magyar borvidék is, már ami az itteni szőlőültetvények átlagos életkorát illeti. Az itt található ültetvények kilencven százaléka ugyanis mindössze tíz-tizenkét éves. De mégis, akkor hogy lehet az, hogy ezek a borok sorra hozzák el a rangosabbnál rangosabb díjakat a hazai és nemzetközi versenyekről és borbírálatokról?
A titok nyitja sokak szerint a gondos művelés mellett az itteni „terroir”-ban, vagyis a talajszerkezet és a mikroklíma egyedülálló találkozásában rejlik. Ennek az a különlegessége, hogy nem nyomja agyon a fajtajellemzőket, hanem sokkal inkább segíti kibontakozni azokat. Ezért lehet igazán letisztult évjáratokat készíteni itt, és ez a környékbeli borok, habzóborok és pezsgők sikerének egyik titka.
A múlt héten első alkalommal egy nagyszabású gála keretében adták át a Pannonhalmi borvidék legjobb borainak és pincészeteinek járó elismeréseket Győrben. Pécsinger János akkor sokat sejtetően úgy fogalmazott: „Mi még csak most jövünk igazán bele. Ahogy a tőkéink idősödnek, még jobb borokat fogunk készíteni, érdemes lesz figyelni ránk.”
Mit is mondhatnánk mást: így legyen!
Az idei év kategóriagyőztes borai:
- A Pannonhalmi borvidék legjobb fehérbora: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Prior rajnai rizling 2022. évjáratú fehérbora
- A Pannonhalmi borvidék legjobb rozébora: a Pécsinger Szőlőbirtok Rosé First 2024. évjáratú rozébora
- A Pannonhalmi borvidék legjobb vörösbora: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio 2022. évjáratú vörösbora
- A Pannonhalmi borvidék legjobb pezsgője: a TóthBorbirtok 2021. évjáratú Brut Reserve pezsgője
- A Pannonhalmi borvidék legjobb bora (a borversenyen a legmagasabb pontszámot elért bor): a Babarczi Pincészet Marianum Cabernet franc 2022. évjáratú vörösbora