Harmoniemusik

A 18. század érdekes zenetörténeti jelensége az úgynevezett Harmoniemusik, mely kis fúvósegyüttest és az erre az apparátusra írott, általában szórakoztató jellegű zenét egyaránt jelentett. A szerenád és a divertimento mellett a partita – mely kifejezés a szvithez hasonló tánctétel-sorozat elnevezésére szolgált – kedvelt műfajnak számított e zsánerben, melynek jeles képviselője volt a cseh származású, sokfelé megfordult (többek között Simontornyán és Pécsett is éveket töltő), majd Bécsben letelepedett Franz Krommer. Két könnyed kompozíciója között Mozart 1782 nyarán Bécsben keletkezett (két évvel később vonósötösre is átdolgozott) c-moll fúvósszerenádja hangzik el, mely egyike a mester legragyogóbb alkotásainak – a nívós szórakoztatás igényein messze felülemelkedő zenei tartalommal és a legmagasabb szintű zeneszerzői tudás játékosan könnyed demonstrációjával.

Műsor:

F. Krommer: Esz-dúr partita
W. A. Mozart: c-moll szerenád, KV 388
F. Krommer: F-dúr oktett-partita, op. 57

Művészeti vezető: Berkes Kálmán

Közreműködik:
Karvaly Szilárd – oboa
Tanisawa Haruka – oboa
Anderkó Dániel – klarinét
Lindemann László – klarinét
Fejes Ágnes – fagott
Ősz Gábor – fagott
Bolykó István – kürt
Molnár Gergely – kürt
Heitler Renátó – nagybőgő