Meinrad Dufner életmű- kiállítás Pannonhalmán.

„Vendégségben testnél és léleknél”

Fotó: Pannonhalmi Főapátság
Győr+
2020.10.08. 14:40

Esendőség, sebezhetőség, útkeresés, tanúságtétel hitről és Istenről, a tárgyak élete és erotika. Mindez jelen van Meinrad Dufner bencés szerzetes alkotásaiban. Az atya „Vendégségben testnél és léleknél” című kiállítását Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntője után, Stefan Brunner a budapesti Goethe Intézet igazgatóhelyettese nyitotta meg szeptember 21-én a Pannonhalmi Főapátság Főmonostori kiállítóterében.

Hirdetés

A Pannonhalmi Főapátság idei kulturális évadának mottójához – „Vendégség” – csatlakozik a münsterschwarzachi bencés apátságban élő Meinrad Dufner kiállítása is. A „Vendégségben testnél és léleknél” tárlaton olyan alapkérdések jelennek meg az alkotó festményein, plasztikáin, mint a szabadság lehetősége, az újat teremtés parancsolata, a tárgyak élete, az erotika, a tánc, a mozgás ábrázolhatósága, az esendőség és sebezhetőség, az emberi létezés témája. A kiállított alkotások mellett az atyával készült videóinterjúk engednek mélyebb betekintést életművébe.

Cirill főapát úr köszöntője bepillantást enged Meinrad atya műhelyének titkaiba: „Fehér szobrok és fatáblák között egy folyosó vezet Meinrad atya műhelyébe és galériájába. A két szinten elhelyezkedő, egymásba nyíló, több helységből álló műteremben amolyan munkarend vagy ahogyan tetszik inkább munkarendetlenség fogadja a belépőt. Lejtős világított tetőablak világítja be a munkaasztalt, amelyet létrák, színpaletta, ecsetek, vászontekercsek és annyiféle kiszuperált, régi használati tárgy vesz körül, hogy magával ragadja az embert és az időről megfeledkezve nézelődik. A falakon képek lógnak, a padlón is keretek vannak, számos asztalon és polcon tárolja a megkezdett és elkészült műalkotásokat és mellette szakkönyvek hevernek szétszórtan. A galériában egy régi zongora is található, amelyen időközönként improvizál. Szerinte a vallás értelmezhetetlen művészet nélkül. A képek soha nem mondanak el egy történetet végig, mindig csak egyes részeit. Eljutnak a lényegig, de soha nem árulják el teljesen a titkot. Ugyanez a helyzet a vallással is. Nem tudja megmagyarázni a teljes igazságot, de megsejthetjük a lényeget. – fogalmazott a főapát.

Stefan Brunner nyitóbeszédében elmondta, hogy szerinte „Meinrad atya tevékenységéhez az is hozzátartozik, hogy az általa elkészített művek és az ő művészete fontos szerepet játszik a lelkigyakorlatos és terápiás tevékenységében is. Műveit nagyon gyakran tükörnek is tekinthetjük. Tükrök ezek, amelyekbe beletekintve a nézők vagy éppen maga az alkotó, Meinrad atya életének, a saját élettörténetének és a saját hitének a kérdéseivel tud foglalkozni.” Kiemelte továbbá: „Ilyen módon ebben a kiállításban és ezekben a videókban egy hidat hozunk létre és számunkra egy világi intézet, a Goethe Intézet számára ez kifejezetten fontos. Hidat hozunk létre a hívők, az egyház világa, valamint Németország a 60-as évektől kezdődő történelme között.”

Az 1946-ban született Meinrad Dufner húszévesen lépett be a münsterschwarzachi kolostorba. Filozófiát és teológiát tanult, majd a hetvenes évek elején az iniciatikus terápia területén dolgozott. 1973-ban szentelték pappá. Ezután az oktatásban találta meg feladatát: volt internátusi nevelő, művészet-és hittantanár, vezetett iskolai színházat. Számos teológiai témájú könyve jelent meg.

A művészet 1990-től elválaszthatatlan része Meinrad Dufner életének. Alkotásaiból majd három évtizede rendszeresen rendeznek kiállításokat. Németország – szerte számos egyházi épületben találkozhatunk festett üvegablakaival, szobraival, festményeivel. Gyakran tart művészetterápiás foglalkozásokat és kreativitási gyakorlatokat is. A kiállítás egyik kurátora Mélyi József szerint sokszínű munkássága a német történelemml is szorosan összefonódik. „ A kiállított festmények mögött ott húzódik a háború utáni gyerekkor, a nyugat-németországi egyetemek 1968-at követő szellemi nyitottsága éppúgy, mint a münsterschwarzachi bencés kolostor missziós hagyománya és huszadik századi hányattatott sorsa.” Úgy véli, hogy sokat tanult Meinrad atya művészetén keresztül: „Tanultam, mégpedig olyan dolgokról, amelyekről korábban úgy hittem, hogy alapos ismeretekkel rendelkezem róluk. Tanultam a német történelemről, annak bonyolult kacskaringóiról, a 19.századi gyarmatosításról, a hatalom és az egyház viszonyának 20.századi alakulásáról, a 68-as szellemi áramlatok szerteágazó gyökereiről és sokfelé ingázó tovább éréséről. Sokat tanultam a jól ismertnek gondolt festészetről, a kreativitás eddig nem sejtett nézőpontjairól, egy festő szerzetes, azaz egy szerzetesfestő gondolkozásáról, a hibáról és javításról, az emberi testről és lélekről. Gondolkodva beletekinthettem egy kolostor életébe és sokat tanultam a nyitottságról. Betekintést kaptam egy szerzetes munkájába, élettörténetébe, amely nem csak személyes történet, de egyben a történelem és művészettörténet része is és sokat tanulhattam belőle életenergiáról, elfogadásról, e világról és túlvilágról.”

A tárlat másik kurátora, Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója szerint Meinrad Dufner az 1998-ban magyarul is megjelent könyve – „Mélyből forrásozó lelkiség” – után újabb módon, saját művészetén keresztül szól a hazai világi és egyházi közösséghez. Konrád atya így fogalmazott: „Arról tesz tanúságot, hogy mindaz, amiről ír és tanít: a mélybe szállás bátorsága, az önmagunkkal való szembenézés felszabadító ereje, a Krisztusba vetett hit szabadsága nem pusztán szerzetesi elmélet, hanem az ő személyes életét is meghatározó valóság. Meinrad atya művészete hiteles vallomás saját útkereséséről, egyben személyes tanúságtétel istenképéről és hitéről.”

Az ingyenes tárlat 2021. február 17-ig látható.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Hirdetés
Kapcsolódó témák: #Kultúra | #művészet | #pannonhalmi apátság |