A Vezúv legnevezetesebb aktivitása majdnem 2000 évvel ezelőtt, Kr.u. 79. augusztus 24-én volt, ami elpusztította Pompei és Ercolano városát. Kr.u. 62-ben már volt egy földrengés, ahol házak dőltek össze még a messzi Nápolyban és Nocerában is, de ezt akkoriban nem párosították a Vezúv kitöréses viselkedésével, így újraépítették a házaikat és teljes nyugalomban éltek tovább.
Augusztus 20-24 között ismét rengéseket tapasztaltak a vulkán térségében, de mivel ehhez hozzá voltak szokva, nem vették komolyan. A kitörés ezúttal 3 szakaszban történt. Aug. 24-én 13.00 órakor sorozatos robbanások voltak, mikor a magma és a víz egymással találkozva kirobbant a vulkán belsejéből, fülsüketítő égzengés kíséretében, lerobbantva a kráter tetejét.
A második fázisban egy 30 km magas gázoszlop tört fel a vulkán felett, és hamuból képződött sötét felhő takarta el a napot. A hamu és a kavicsok betemették a várost.
Néhányan menekülni próbáltak kifelé a városból, mások házaik pincéjében kerestek menedéket. Sokan már a gázoktól és a portól megfulladtak, másokat a leomló tetők temettek maguk alá. Akik túlélték, azt hitték megmenekültek és elkezdtek visszatérni otthonaikba.
Augusztus 25-én késő délelőtt a Vezúvról hömpölygő tűzforró, törmelékes lávafolyam öntötte el a várost, és 100 km/órás sebességgel futni kezdett a tenger irányába, senkit és semmit nem kímélve, halálra égetve a menekülőket.
A tengerbe érve felforrt a víz és cunamit idézett elő. A kb 25 órás kitörés közel 2000 ember halálát okozta és teljesen megsemmisítette Pompei és Ercolano városát és Stabiae nagy részét. Az októberben megismétlődő földrengés élő embert már nem talált. 1748-ig kellett várni, míg rájöttek, hogy a föld alatt egy város fekszik, teljes lakosságával együtt. Az ásatásokat Carlo III di Borbone kezdi meg.
