Morris vagyok, körülbelül nyolc éve születtem. Felmenőimben valószínűleg erőteljes volt a rottweiler vér, amit én is örököltem Az utcán kóboroltam, mielőtt állatbarátok megtalálták és a menhelyre vittek 2018 végén. Ekkor találtam magam először a rácsok mögött...

Bekerülésem után megkaptam a szükséges oltásokat, chippel láttak el, parazitamentesítve lettem és ivartalanítottak is. Viszonylag gyorsan rám talált a szerencse. A gazdimnak már az örökbefogadásom napján bebizonyítottam, hogy az egyik leghűségesebb kutya vagyok, aki csak létezik, mert az első adandó alkalommal visszaszöktem a menhelyre. Gazdám ezután már kincsként vigyázott rám, esélyem sem lett volna megszökni, de igazából nem is akartam, mert nagyon szerettem őt és az otthonom. Sajnos gazdám egészségi állapota hirtelen megromlott, így többé nem tudott rólam gondoskodni.

Két és fél éve újra a menhelyen élek. Sokáig sirattam a múltat, de mára elfogadtam a helyzetem, ismét a vidám, mosolygós Morris vagyok. Gondozóim nagyon szeretnek, és én is tiszta szívből szeretem őket. Mindent megkapok, s ezt azzal igyekszem meghálálni, hogy nagyon jó kutya vagyok. Az emberekkel elfogadó vagyok, nem járatom feleslegesen a számat. Vágyom a szeretetre és a figyelemre. Nagytestű kutyákkal összeszoktathatnak, de a kistestűeket, a macskákat, és minden más állatot ellenségnek tekintek.
Nem tudom van-e esély rá, hogy újra egy gazdi szeme fénye legyek, de a remény sosem fog kialudni bennem. Minden nap amikor nyílik a kapu, elönt a bizalom: hátha ma… Előbb-utóbb mindenkinek sikerül. Miért pont én lennék, akinek nem?

Nincsenek nagy igényeim, nem vágyom kacsalábon forgó palotába. Kert, kényelmes kutyaház, szerető, gondoskodó karok. Na jó, azért egy saját fekhelynek a nappaliban vagy az előszobában nagyon örülnék, de nem leszek telhetetlen. Csak ígérd meg, hogy sok időt töltesz velem és rengeteg közös kalandunk lesz.

Amellett, hogy nagyon cuki vagyok, akit egyértelmű, hogy csak imádni lehet, azért kellő határozottsággal is rendelkezem, így egy nálam még határozottabb gazdira lesz szükségem, bár szeretem a gyereket és nem bántom őket, szoktam sétálni kisgyermekek mellett is, de azért egészen kisgyermek mellé nem szeretnék költözni.

Méretemmel nem élek vissza, könnyedén sétálok pórázon is.

Nagyon remélem, hogy felkeltettem érdeklődésedet és minél előbb találkozunk a menhelyen!

Érdeklődés: [email protected]

Felpörög a Mancsok! Ezentúl még több állatos tartalom várja az olvasókat!