A tudománnyal kapcsolatban, de még az állatokkal végzett kísérletekkel kapcsolatban sem gondolnak sokan a macskákra – pedig ezek a doromboló, puha tappancsú lények bizony feltűnnek laboratóriumokban, kutatási anyagokban vagy épp ikonikus gondolatkísérletekben. Következzen néhány híres cica, akik nemcsak az emberek szívébe, de a tudományos diskurzusba is belopták magukat.
Schrödinger macskája
A Schrödinger macskája kifejezést valószínűleg sokan ismerik, de lehet, hogy nem mindenki van tisztában azzal, mit is jelent pontosan. Ez egy híres gondolatkísérlet, amelyet Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus alkotott meg 1935-ben, hogy szemléltesse a kvantummechanika egy furcsa következményét – a szuperpozíciót. A kísérletben egy (szerencsére csak képzeletbeli!) macskát zárt dobozba helyeznek, mellé pedig egy darab radioaktív anyagot, amelynek bomlását egy Geiger-Müller-számláló érzékeli. A mechanizmus sugárzás érzékelése esetén eltöri a fiolát, és ezzel megöli a macskát. A kvantumelmélet alapján, amíg a dobozt ki nem nyitjuk, a macska egyszerre élő és halott, vagyis egyfajta kvantum-szuperpozícióban van. Schrödinger természetesen nem azt állította, hogy a macska valóban élő-halott állapotban van, csupán a kvantumelmélet elvének ellentmondásosságát kívánta érzékeltetni.
Félicette, az űrmacska
Félicette egy nőstény macska volt, akit a CNES nevű francia hírügynökség választott ki tudományos kísérleteihez. A cicát 1963-ban lőtték fel 157 kilométeres magasságba, hogy neurológiai jellegű vizsgálatokat végezzenek rajta. Félicette túlélte a repülést, és sikeresen visszatért a földre. A történet szomorú véget ért, az állatot nem sokkal visszatérése után elaltatták, hogy felboncolhassák, és további vizsgálatokat végezhessenek rajta. Félicette neve sokáig feledésbe merült, mígnem 2009-ben szobrot állítottak neki, hogy elfoglalhassa méltó helyét az űrkutatás történelmében.
Cinnamon és a genetika
Cinnamon, az abesszin macska nevéhez különleges mérföldkő fűződik: ő volt ugyanis az első cica, akinek a teljes genetikai térképét feltérképezték. A 2007-ben végzett kutatás alapot biztosított a macskák genetikai betegségeinek – például olyan öröklődő rendellenességek, mint a vakság vagy a szívproblémák – feltárásához.
Chester, az epilepszia-kutatás segítője
Chester, egy kanadai házimacska az epilepszia kutatásához járult hozzá. Öröklődő epilepsziája lehetőséget biztosított a kutatóknak, hogy részletes EEG-vizsgálatokkal tanulmányozzák a betegség lefolyását. Chester viselkedésének, rohamainak és gyógyszeres reakcióinak megfigyelése és eredményei az emberi epilepszia megértését is segítették. Bár Chestert nem ismeri mindenki név szerint, az ő története is azt mutatja, hogy a házikedvencek olykor valódi tudományos áttörésekhez járulnak hozzá.
Oscar, aki megérezte a halált
Oscar, egy Rhode Island-i hospice otthon lakója azért vált híressé, mert állítólag mindig azokhoz a betegekhez feküdt le, akik órákon belül elhunytak. A jelenséget dr. David Dosa orvos dokumentálta, később pedig könyv formájában is feldolgozta (Making Rounds with Oscar, 2007). Bár valószínűleg a haldoklók testének illatváltozásait érzékelte, Oscar esete pszichológusokat és neurológusokat is gondolkodásra késztetett – vajon mit érzékelnek az állatok, amit mi nem?
Néma tudósok
A tudomány világában a macskák nem csupán cuki laborállatok. Ők is részesei fontos felfedezéseknek, legyen szó genetikai kutatásokról, vagy akár az emberi viselkedés vizsgálatáról. És bár soha nem fognak előadásokat tartani, hatásuk – mint halk, megnyugtató dorombolás a sötétben – mégis ott vibrál a tudományos eredmények között.
Cicarajongók figyelem! Macskás nyereményjátékunk még mindig tart – a versenyzők pedig nagyon várják a szavazatokat! Voksolni korábbi cikkünkre kattintva tudnak: